Az internet megjelenése előtt a naplóírás privát ténykedésnek számított, amolyan utazás volt saját belső világunkba. Mára az exhibicionizmus egyik válfajává vált – és a kifejezés negatív felhangjai mellett néha csodálatos dolgok jöhetnek létre. Az internetes naplóírás mindenki számára olvasható formája a blog, amikor saját tapasztalatainkat, véleményünket, a velünk megtörtént eseményeket tárjuk a világ apraja-nagyja elé, bárhol és bármikor olvasható formában. A – nem is olyan – régmúlt időkben, ha valaki írói-költő babérokra tört, a jól megírt, előre felépített, gondosan megszerkesztett művet hóna alá csapta, és remegő térdekkel bekopogtatott egy kiadó vagy egy gazdag mecénás ajtaján. Aztán vagy akadt pártfogó a kiadáshoz, vagy nem. Ma egészen más a helyzet.
A kezdeti szűkebb körű naplóírásnak megfeleltethető internetes formákat hamarosan konkrét témák köré csoportosított esszék, villanások gyűjteménye árnyalta. Ma már mindenről írnak blogot: az időjárás változásáról, a futballról, na és persze a divatról.
Nem nehéz elképzelni, ahogy emberek tömegei szörföznek a neten, majd a keresőbe beírt kifejezések alapján mintegy véletlenül jutnak el egy-egy lelkes blogger oldalára. Elkezdik olvasni a sorokat, amelyek lendülete magával ragadja őket, és legközelebb, mikor leülnek a számítógép elé egy kis online információbörzére, már a Kedvencekből választják ki az adott blogot. A kedvező vélemények hamarosan – természetesen online – gazdát cserélnek, és nem telik bele sok idő, az ifjú titán lelkes olvasói bázissal rendelkezik.
Az új technikai megoldások szükségszerűen a kommunikáció megváltozását hozták magukkal. A blogolásnak számos előnye lehet. A klasszikus naplóíró bloggerek a papír alapú naplók esetében ismert pszichológiai előnyökre tehetnek szert (tudniillik vélt vagy valós problémák papírra vetése csökkenti a belső feszültséget és megoldások feltárásához vezet), a többiek, akik csak véleményüknek szeretnének hangot adni, vagy saját szórakoztatásukra írják illetve szerkesztik a blogokat, további üzeneteket is közvetíthetnek, mintha a sajtó virtuális képviselői lennének (sokszor ez így is van).
A blogolás első híres sikertörténetei a divatvilághoz tartoznak. A divatipar világhírű szereplői igen hamar felismerték a bloggerekben rejlő marketinglehetőség erejét. A legnépszerűbbeket nem restek piedesztálra emelni, látszólag pusztán a megindító sorok, és az a blogírók által képviselt márka iránti blogger-szenvedély elismerésének apropóján.
Talán mind közül a leghíresebb és egyben legmeghökkentőbb sikersztori a 13 éves Tavi Gevinsoné. Valóban, mindössze 13 éves a kislány, mégis, tud valami olyat, amit mások nem. Világhírű divattervezők öltöztetik, dollárezreket érő ajándékokkal kényeztetik, a nagy divatházak bemutatóinak első sorában tartanak fenn neki ülőhelyet. És mindezt azért, mert ez a kislány saját stílusában, a felnőttekre jellemző érettséggel, fejlett kritikai érzékkel és éleslátásával egyéni stílusban képes az internet segítségével olyan divatbeszámolókat írni a különböző divatshow-król, amely emberek tömegeinek véleményét formálja a „lány a szomszédból” szemüvegén keresztül. Mi ez, ha nem az amerikai álom megtestesülése, annak ígérete, hogy bárkinek sikerülhet, csak intuíció és pár kacifántos mondat szükségeltetik a sikerhez?
Mások a nagy divatházak bemutatói helyett az utca emberét veszik górcső alá s elmés meglátásaikkal, az utcán fotózott képek közösségi megosztásával, vagy saját kreációik megvillantásával válnak az utcai viselet élharcos divatdiktátoraivá – anélkül hogy tervezői babérokra törnének. Aztán a babérok mégiscsak megteremnek, majd a bloggerek learatják őket, mint az említett stílus terén nagyot alkotó „Sartorialis” blog szerzőpárosa, Grance Doré és Scott Schuman is.
Néha a bloggerek annyira belopják magukat egy-egy divatnagyhatalom szívébe, hogy a szimpátiának maradandó nyomai keletkeznek. Marc Jacobs például nemrégiben táskát nevezett el kedvenc bloggeréről, a feminin vonásokkal rendelkező Bryanboyról, aki a munkanélküliségből a divatvilág legfelső berkeibe küzdötte fel magát hihetetlenül rövid idő alatt. Mégis, az embernek olyan érzése támad, mintha mindez túlkapás lenne, s nagy az esély, hogy a Bryanboy táska nem lesz oly nagysikerű, mint mondjuk a legendás Grace Kelly táska.
De vajon hol húzódik a határ aközött, hogy valaki tiszta szívéből, önmaga és olvasói szórakoztatására tart fenn egy blogot, vagy világhírű támogatói népszerűsítésére használja fel saját internetes oldalát? A kérdés magától értetődik, hiszen az ajándékozási mizéria nagyrészt marketingfogás. Ki ne szimpatizálna azon divatházakkal, akik sznobizmusukat levetkőzve hétköznapi embereket engednek be legbelsőbb, legzártabb köreikbe? És ki ne csodálná ezeket a bloggereket, akik önhibájukon kívül válnak a divatvilág császárainak prédájává? Mivel a jelenség viszonylag újkeletű, a különböző fázisok kibontakozásához még nem olt elég idő, de félő, hogy a hirtelen, ismeretlenből felkapaszkodott, különleges képességek birtokában lévő online alkotó szócsövek végül a tiszavirág életű celebrityk sorsát követik majd. Addig is izguljunk értük, kívánjunk nekik tisztességes módszerekkel megszerzett sikereket, és reménykedjünk, hogy a jóslat csal és végre valóban kiemelkedő tehetségek csillogását követhetjük nyomon.
- KJ -
Kapcsolódó cikkek:
Naplórészletek
Divat és forradalmak
A divat- és szépségipar lelkiismerete
2008 legrondább és legdivatosabb viseletei
Divattippek egyszerűen
