1992-ben járunk Kanadában. Tade Dave, a reklámipar egyre kisebb lendülettel és növekvő csalódottsággal dolgozó alkalmazottja megunja az örökös vásárlásra buzdító kampányok előmozdítását, a háttérben álló kulisszatitkok teljes ismeretének birtokában. A fogyasztói társadalom csömörében megfeneklett szakember megelégeli az emberek programozott átverését, és úgy dönt, szakít addigi életével és előző munkáját megtagadva a reklámipar és a fogyasztás addig soha nem látott mértékének további növekedése ellen fordul. Abban az évben megszületett a „Ne vásárolj semmit Nap”, amelyet azóta minden évben megrendeznek november utolsó péntekének napján. 2009-ben november 27-re esik az időpont.
Magyarország először 1998-ban csatlakozott az akkor már annyira nem is újnak számító kezdeményezéshez, és a rendezvény illetve az ahhoz kapcsolódó eseményeket évről-évre egyre több városban rendezik meg. Az időpont kiválasztásánál nem titkoltan az befolyásolta az ötlet továbbfejlesztőit, hogy a túlzott vásárlás következtében kialakuló mértéktelen fogyasztásra a karácsonyi bevásárlási láz őrületét időben kissé megelőzve próbálja felnyitni a világ szemét, a túlzott költekezés valójában totálisan lélekölő mivoltának előtérbe helyezésével.
De miért fontos ez a nap, és hogyan vehetünk részt benne?
Ez utóbbinál mi sem egyszerűbb. Aznap ne vásároljunk semmit. Nem szükséges hangos tüntetőkhöz csatlakozni amiatt, hogy világnézeti hovatartozásunkat és az új eszmék befogadását közhírré tegyük. Elég, ha arra gondolunk, a céltalan, impulzív vásárlás helyett mennyi „ingyenes” programmal tölthetjük időnket, és milyen más dimenziói is vannak még a XXI. századi életnek is, mint a pénzen megvásárolható örömforrások.
Általában véve önmagával a vásárlással nincs semmi gond, hiszen mióta a cserkereskedelem helyét felváltotta az értékmérővel történő gazdálkodás, a vásárlást mindennapjainkból kiiktatni lehetetlen. Ám mióta viszont a média és a reklámok zűrzavaros kuszasága határozza meg életünket, azóta a vásárlásra is más szemmel kell néznünk, mint pusztán létfenntartáshoz elengedhetetlenül fontos financiális cselekedet.
Biztosan sokan találkoztunk a Boltkóros naplója filmadaptációval. Ennek könyvalakja nem mostanában íródott, ami rávilágít arra, hogy igazából a vásárlásból, a mértéktelen fogyasztásból és az értékek anyagi illetve dologi javakban történő értékméréséből milyen kóros fejlemények alakulhatnak ki. (A könyv verziónak egyébként folytatása is van, mely újabb meggyőző bizonyítékokat szolgáltat arra nézve, hogy a pénz és a megvásárolható élvezetek halmozása nem hogy igazi boldogságot nem okoz, de egy bizonyos határ átlépése után súlyos kellemetlenségek forrásául is szolgálhat.)
Nemrég került előtérbe a fogyasztás egyre ijesztőbb hulláma, amely aktuálisan már a kisgyermekeket is érinti. Ma már a gyermekek is igazi fogyasztók, sőt, a legborúlátóbbak szerint a mai világ igazi fogyasztói éppen ők. Ennek bebizonyítására elég csak jobban megnéznünk az utunkba kerülő plakátokat, TV- és rádióreklámokat. A tapasztalat elborzasztó.
Ha távolabbra, szélesebb horizontokon túlra tekintünk, rádöbbenünk, hogy a hatalmas fogyasztás ijesztő környezeti károkhoz vezet. A cikkeket, amiket megvásárolunk, ugyanis elő kell állítani. Az előállítás pedig energia- és nyersanyagigényes folyamat. Elég csak a vízre, a levegőre és a fákra gondolnunk, hogy adja magát a következtetés: mivel ezen tényezők rendelkezésre állásának mennyisége sajnos véges, a mértéktelen pazarlással környezetünk egyre gyorsuló tönkretételét érjük el.
Megközelíthetnénk a kérdést persze abból a szemszögből is, hogy a termékek nagy mennyiségének előállítása nagy számú munkaerőt igényel, vagyis a fogyasztás végső soron munkahelyeket is teremt, illetve csökkenti a világ egyes régióinak elmaradottságát – ez azonban téves elképzelés. A termelési folyamatok nagymértékben automatizáltak, így relatív kevés emberi munka árán nagy mennyiségű áru állítható elő. Másrészt a fair trade kereskedelemnek bár hangos szószólói vannak, legtöbbször a kereskedelem ezen típusa csak reklámcélokat szolgál, vagyis a marketing szolgálatába van állítva. Tisztelet a kivételnek.
Azzal tehát, hogy 2009. november 27-én nem vásárolunk semmit, számos irányzat ellen tiltakozunk, és számos törekvés mellett lépünk harcba. Megtagadjuk a pénzért megszerezhető, hamis boldogságérzettel kecsegtető dologi javak felhalmozását. Elutasítjuk a reklámok hazug világát, és végre megpróbálunk a saját szemünknek direkt hinni, nem a reklámok manipulált értelmezésén, pláne nem az azok által elénk tartott szemüvegen keresztül. Tiltakozunk a vásárlás elszemélytelenedése ellen, a sznobizmus és a státuszszimbólumok egyre terjedő hangsúlyozása ellen.
Környezetünk védelme érdekében fogjuk hát vissza pénztárcánk nyitogatását – az év egyéb időszakaiban is. A vásárlás megtagadásával elutasítjuk a fölöslegesen előállított csomagolóanyagok, és a megtermelt, alapvetően hasznot nem hozó termékek előállításához elhasznált energia és nyersanyag öncélú kisajátítását. Mindegy meghagyjuk a természetnek azt, amit ugyan már elvettek tőle, ám mivel általunk nem került elfogyasztásra, a veszteség ennyivel is kitolódik időben.
Harmadrészt hozzájárulunk ahhoz, hogy a vásárlás mellett más örömforrásokkal is – újra – megismerkedjünk és ha csak egy napra (de lehetőleg többre) is, de tudatosítsuk magunkban, hogy az alapvető értékeket pénzért nem lehet megvásárolni. A vásárlás nem lehet sem eszköz, sem cél boldogságunk elérése érdekében.
- KJ -
