Bioételeket eszünk, hangoztatjuk a minél funkcionálisabb annál jobb szlogent, biokozmetikumokat használunk, „érintetlen” természeti környezetbe járunk wellness-nyaralni, vagy a szintén reneszánszát élő falusi turizmust választjuk. De nem képmutatás-e mindez, és vajon nem csak egy újabb divathullám meglovaglói vagyunk, bedőlve a legújabb, legdivatosabb irányzatnak, hogy évek múlva csalódottan eszméljünk rá: jól becsaptak bennünket? Vagy, önkritikát gyakorlók egyre soványodó tábora áll majd tükör elé és ismeri be: jól becsaptam önmagam?
Mindez lehetséges. De ne tévesszük szem elől a tényt, miszerint trendkutatók tömkelege dolgozik azon, hogy mind globálisan, mind lokálisan a tömegek mily irányba orientálódnak. Fogalmazhatunk úgyis, hogy trendkutatók lesik minden óhajunkat, hogy aztán termékek és szolgáltatások olyan széles skáláját tárhassák elénk, amelyből kedvünkre, aktuális világnézetünk szerint válogathatunk. Mindez persze nem kizárólag a hétköznapi fogyasztó lelki és testi üdvét szolgálja, hiszen ezen áramlatok felvirágoztatására egész iparágak települnek.
Nem tegnap volt, mire körvonalazódott az a legújabb, a jóléti társadalmakban általánosan megfigyelhető irányzat, miszerint a városi embernek elege lett az őt körülvevő metropolból. A fogyasztói társadalom vívmányainak tömkelege immáron olyan mértéktelenül feszegetik tűréshatárunkat, amelynek eredménye a besokallás, az elfordulás lett. Elegünk van a reklámokból, a meztelen testek látványából, a „mindent megkaphatunk, mi szem-szájnak ingere” érzésvilágból, és az embereke többsége kimondva-kimondatlanul másra sem vágyik, csakhogy végre hagyják őt békén. Kézenfekvő a megoldás: hová is meneküljünk, ha nem a természetbe? Minek az érintésére is vágyna jobban a betondzsungelek közepette lármás városokban felnövő nemzedék, ha nem a természet hívogató csendjére?
Igen ám, de erre is csodálatosan építhetők az új üzleti elemek, szigorúan profitorientáltan. Sajnos az ember pénzből él, és modern világunk rákfenéjeként ez már így is marad, éppen ezért mindenből hasznot illik húzni, amiből lehetséges. Miért lenne ez másként a természetközeliség iránti vággyal?
Divatos a bioételek fogyasztása. Legtöbbször ezeket funkcionális jelzővel is illetik, vagyis amellett hogy jó ízűek, értékes tápanyagokban dúskálnak és nem tartalmaznak mesterséges adalékanyagokat, a legdivatosabb formák még gyógyhatásúak is. Vagyis például az élőflórás joghurt segít az emésztés rendben tartásában – hirdetik a szlogenek, és ez így is van. Mégis, nemrég a fogyasztók védelmét szolgálandó céllal, fókuszpontba kerültek az ilyen és ehhez hasonló hívogató kijelentések. Nem egyről derült ki, hogy ha nem is teljességében, de részben koholmányok. A gyártók ugyanis olyan tényekből vontak le gyakorta túlzó vagy egyenesen hamis következtetéseket, amelyek bár igazak, ám közel sem olyan mértékben, ahogyan azt feltüntették.
Mindenki tudja, hogy a tejben sok kalcium található, amely szükséges a csontok egészségének megőrzéséhez. Mégsem lenne illő, hogy messzemenő következtetések levonásával hamis képet sugalljunk a tej népszerűsítése érdekében. Például a fentiek analógiájára megprópálhatnánk tejet úgy eladni, hogy azt mondjuk, a rendszeres tejfogyasztás megvéd a csontritkulástól. És mivel a csontritkulás a nőknél a változókort követően gyorsuló ütemben fokozódik, ezért azt is mondhatnánk, hogy a tej lassítja a menopausa folyamatát. Ez már első ránézésre is hamisan cseng, de sajnos a tudásanyag mögé nézve nem egyszer hasonlóan elferdített tényekkel találkozhatunk.
Ugyanilyen misztikum övezi a biokozmetikumokat is. Számos előnyük vitathatatlanul tagadhatatlan, de akik ezen termékeket választják, számoljanak azzal is, hogy a látványos, gyors hatás egy kicsit várat magára az alkalmazás kezdetét követően. A hatás szemmel látható, ám lassabban alakul ki, viszont valószínűleg tartósabb is. Ám emellett a biokozmetikumok mentesek a vegyszerektől és a génmanipulált alapanyagoktól.
A természetközeliség mint eszme tökéletesen beépült mindennapjainkba, és egyre nagyobb teret hódít. Mindez és a modern társadalmakra olyannyira jellemző haszonszerzés lehetőségeinek maximális kihasználása nem jelenti azt, hogy ne élhetnénk a felkínált lehetőségekkel. Agyonmodernizált-funkcionalizált-gépesített-gyorsított világunkban valóságos felüdülés a természet tisztaságát, érintetlenségét, illatát és látványát kiélvezni még akkor is, ha mindehhez a szolgáltatóipar segítségét vesszük igénybe.
Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy akár divatos, akár nem, teljesen természetes, hogy mindannyian olyasmire áhítozunk, amelyben mostanában kevéssé van részünk, konkrétan a természet közelségére. De nem kell ahhoz költségekbe vernünk magunkat, hogy életfilozófiánknak hódoljunk – ezt akár annak divattá válása után adaptáltuk, akár már az anyatejjel szívtuk magunkba.
Nem kerül semmibe, hogy kerékpáron kikerekezzünk az erdőbe és hallgassuk a madarak csicsergését, helyben termett bodzából készült szörpöt fogyasszunk, vagy a vérehulló fecskefű gyógyhatását kihasználjuk. Végső soron kizárólag rajtunk múlk, hogy milyen módon, milyen eszközökkel térünk vissza a természeti közegbe, hogy lelassulva töltődjünk fel a rohanó hétköznapok zajos forgatagában.
- KJ -
Kapcsolódó cikkek:
A kozmetikaipar a természetességre esküszik
Fő a természetesség a tisztitószerek területén is
Természetes szépség
A természetes élénkítőszerek
Szépségápolás? Csak természetesen, mint a régi időkben
