Nem kétséges: a bicikli manapság reneszánszát éli. Ráadásul nem csak gyors városi közlekedési eszköznek bizonyul, hanem a fitness-mozgalom is kezdi felfedezni magának a drótszamarat. Az edzők minden korosztály tagjainak ajánlják, akik egy keveset is tenni akarnak egészségük érdekében, vagy netán fogyni szeretnének. A bringa használata javítja az erőnlétet, kitartást, s jó kedvre derít – erősíti meg egy nemrégiben nyilvánosságra hozott tanulmány, amelyet Klaus Baum készített munkatársaival saját sportintézetében. A németország-szerte elismert pszichológia-professzor – még mielőtt saját tanácsadó és kutatóközpontját létrehozta volna – évekig tanított a kölni Testnevelési Főiskolán, ahol a kerékpár fitness-eszközként való alkalmazása is megfogant fejében.
„A fitness e formája nem más, mint szisztematikusan felépített edzés szórakoztató formában. Teljesen mindegy, hogy a biciklit a fogyás, az erőnlét meg- vagy visszaszerzése érdekében akarjuk alkalmazni, egyszerre több célt is elérünk vele” – fogalmaz Baum.
Baum kísérletében két csoportra osztotta az átlagosan negyven éves, súlyfelesleggel élő közreműködőket. A túlsúlyosságból és az életkorból adódóan a résztvevőknek a futás nagyon megterhelő lett volna, mivel a testtömegből adódóan nagy súly nehezedett volna ízületeikre. Szintén a súlyfeleslegből, valamint az emiatti magas sérülésveszélyből következően Baum a görkorcsolyázásról is lebeszélte a társaságot, ám a heti egyszeri kerekezés – ellenőrzött formában a sportintézet falain belül, és otthon „ízlés szerinti” mennyiségben – semmiféle túlzott megterhelést és veszélyt nem jelentett a bringázásra ítélt egyik csoportnak.
A másik csoport mindeközben nem szállt nyeregbe, csupán táplálkozási tanácsadáson vett részt. „Az eredményeket tizenkét hét után kielemezve kiderült, hogy bár mindkét csapat tagjai számos kilóval (a kerékpározók átlagosan 3,5-el) lettek könnyebbek, a kerékpározó társaság látványosan javított erőnlétén” – mondja Baum. Az edzettséget, illetve magát a teljesítményt nem csak az intézet készülékei tudták objektív módszerekkel wattban kimutatni, hanem azt a résztvevők szubjektíven is megerősítették: míg a kísérletek megkezdése előtt a biciklisek 25 százaléka számolt be arról, hogy nagy megerőltetést jelent számára a lépcsőzés, a három végigtekert hónap után 15-ről 35 százalékra nőtt azon közreműködőknek a száma, akik semmiféle panaszról nem számoltak be, s emellett a korábban extrém módon fújtatók-lihegők társasága is teljesen eltűnt.
„Ezek a száraz tények a résztvevők hangulatát mutató skálán is észrevehetők” – kommentálja a szakértő – „az edzést végrehajtó társaság tagjainak 85 százaléka mondta azt magáról, hogy több mint elégedett az elért eredménnyel, míg a kontrollcsoportban a tizenkét hét letelte után még mindig jelentős – mintegy 30 százalék – volt az elégedetlenek aránya.”
A bicikli-fitness során nincs szükség erőltetett menetre, és Tour de France-ba illő sprintelésre. A sikerhez elég a visszafogottabb tempó, ám a rendszeresség alapfeltételnek számít. A szombati biciklizés a pékségig, meg vissza tehát nem elég ahhoz, hogy szervezetünk hozzászokjon a terheléshez, javuljon a kitartása és elkezdje lebontani az elraktározott zsírsejteket. A legtöbb, klasszikus diéta során azonban nem csak a zsírsejtek, hanem az izmok is leépülhetnek, s pontosan utóbbi elkerülése miatt ajánlott a zsírégetés kerékpáros változata, mivel az izomzatot nem csak nem építi le, hanem fejleszti is. Ebből következően, ha a testmozgás mellett nem figyelünk oda a bevitt kalóriák mennyiségére, a mérleg akár picivel többet is mutathat.
„Ám pontosan az izmok növekedése és a zsír visszaszorulása számít pszichológiai szempontból kívánatosnak” – hangsúlyozza Baum, s hozzáteszi: „az eredményességhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a rendszeresség és folytonosság érvényre jusson: hetente két-három edzés mindenképp ajánlott!”
A kerékpár-fitness kellékei
A kerékpáros fitness lelke – ha a Baum-féle professzionalizmusra törekszünk – a biciklis computer, amely kijelzőjén keresztül számos információval lát el minket. Ezek közül legfontosabb a szív ritmusa, amelyet egy vékony, a mellkasunk köré feltett pánt mér. A gép minden egyes szívdobbanásunkat érzékeli, konstatálja az esetleges változásokat, és visszajelez a nyeregben tekerőnek, hogy az véletlenül se terhelje túl magát. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha kedvünk szottyan, ne tekerjük meg úgy a bringát, ahogy csak jólesik, ám a figyelmeztető jelzésekre nem árt odafigyelni.
Az edzéshez természetesen magára egy kerékpárra is szükségünk van, ám egy megbízható és strapabíró alapmodell bőven elég. Arra azért nem árt odafigyelni, hogy ne a bevásárló központok akcióinak kínálatából válasszunk, mert bringánk több időt fog a szerelőnél tölteni, mint a kerékpárutakon. A szaküzletek személyzete számos hasznos tanáccsal láthat el mindenkit a bringa beállítását illetően, hogy ne csak eredményes, hanem lehetőleg kényelmes is legyen az edzés. Laikusként nagyon kevesen vannak tisztában azzal, milyen magasra érdemes a kormányt és az ülést állítani ahhoz, hogy a lehető legkisebb energiával kelljen a drótszamarat tekerni.
Tény, hogy a bringások eléggé ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Hogy e mozgásformát a hidegebb hónapokban se kelljen nélkülözni, egy otthoni szobakerékpár, vagy a szomszéd utcai fitness-teremben felállított ez idő alatt is segítségünkre siethet.
- fitforfun.de -
Kapcsolódó cikkek:
Tíz tipp a biztonságos kerékpározásért
A futás (ki)okosít
A testmozgásról az orvos szemével
A hatékony mozgás pillérei
