A divat mindig is a történelmi, társadalmi, szociális történések hatása alatt állt, és mióta a fizetőeszköz mint gazdasági tényező létezik, a helyi és szélesebb körű anyagi vonatkozások is jelentősen formálják. A szocio-társadalmi hatásokra egyszerű példaként a 60-as években kibontakozott szexuális forradalom hozható, amelynek következtében a szoknyák hossza igencsak megrövidült. Vagy gondolhatunk a világháborúkra, amikor is a ruházkodás egyhangúsága, az alig-alig beszerezhető új darabok egyformasága, az abszolút funkcionalizmusra való törekvés volt az irányadó a női öltözködés tekintetében is.
A hatás két oldalról mutatkozik meg. Egyrészt a megélhetés nehezebbé válása, a keresetek csökkenése, a ruházkodásra direkt fordítható összegek csökkenése az átlagos fogyasztót a létszükségleten kívül eső igényeinek lejjebb adására, a nélkülözhető kiadások csökkentésére kényszeríti. Nem véletlen, hogy az autógyártás sínylette meg leghamarabb, illetve várhatóan a legjobban a válság előszeleit, és a tendencia a napokban is tart. Hiszen ha nem telik rá, akkor az új autók vásárlása is elmarad, illetve a magasabb kategóriájú használt autók iránti kereslet is jelentősen alábbhagy.Elvileg az alacsonyabb árfekvésű, gazdaságosabban üzemeltethető gépjárművek piacának fellendülőben kellene lennie, a kiadások további csökkentésének érdekében, bár ez nem tapasztalható.
Az autókhoz hasonlóan a divat terén is érezhetők a változások, a kezdeti sokk után, mely az embereket inkább további vásárlásra és esetenként fölösleges költekezésre buzdította. A divatcikkeket árusító üzletek forgalma észrevehetően csökken az előző évek hasonló időszakaihoz képest, és ugyanez figyelhető meg a luxuscikkeket árusító világmárkák forgalmában is.
A kereslet csökkenése nem egyenletes, az abszolút csúcskategóriás termékek iránti érdeklődés lényegében nem változott, ám a luxuscikkek középkategóriája jelentős bevételkiesést realizált az elmúlt hónapokban. A haszon visszafogottságának vagy éppen a veszteséges működésnek köszönhetően a nagy világcégek leállítják hálózatuk bővítését, a már meglévő piacukat némely esetben szűkítik, a rosszabb piaci helyzetben lévők akár egyes boltjaik bezárására kényszerülhetnek. A nyitva tartó üzletek felújítása, fejlesztése várhatóan elmarad a közeljövőben, bár olyan cég is akad, aki éppen a színvonal megtartásával próbálja magához édesgetni illetve megtartani a partnereket, vásárlókat.
A high street márkákat (Mango, Zara) kínáló világcégek valószínűleg a piacok további bővítését tervezhetik, ugyanis az eddig exkluzív üzletekből öltözködő törzsvásárlói réteg alighanem esetenként a kevésbé hivalkodó, elsősorban utcai viseletre szánt, az általuk addig megszokottól alacsonyabb kategóriát képviselő üzletek polcain is keresgélnek a közeli jövőben. Nem beszélve arról az évek óta erősödő trendről, amit a világhírnévnek örvendő színésznők és énekesek gerjesztenek, miszerint nem egyszer olyan saját berkeikben hétköznapinak számító márkákat kevernek designer darabokkal, mint a TopShop vagy a H&M.
Az őszi-téli és jövő tavaszi-nyári kollekciók egészen biztosan az egyszerűség, visszafogottság, laza elegancia jegyében születnek majd, ahol a kevésbé nemes anyagok használata mellett a semleges árnyalatok dominálnak, mint a beige, a fekete, a szürke és a homokszín. Ennek alapja, hogy a tervezők jelen körülmények között kockázatosnak tartják a hivalkodó, túlzottan luxus cikkek piacra dobását, mivel az adott nemzetközi gazdasági helyzetben minden kirívó luxus visszatetszést kelt, amely a divatházra visszahatva felveti a szolidaritás teljes hiányának gyanúját. Ez pedig nem kedvez az üzletnek, pláne nem a piacbővítésnek, a márka image-ának megőrzéséhez is csak negatív irányban képes hozzájárulni. A nagy tervezők kollekcióik megálmodásánál abban hisznek, hogy a vásárlók valószínűleg a jól kombinálható, egyszerű, időtálló, klasszikus ruhadarabokat választják majd és inkább vásárolnak több szezonon keresztül is jól hordható minőségi darabokat, mint tiszavirág életű feltűnő trendek képviselőit.
S hogy kedvezhet-e valakinek a globális pénzügyi válság? Természetesen, hiszen – valakinek - minden rosszban van valami jó. Jelen helyzetben szélesedik annak a rétegnek a mérete, amely kisebb pénzből tud majd öltözködni, és nem képes a magasabb minőség megvásárlására, pláne az egyedi darabok megvételére. A Távol-Keletről származó ruhadarabok, tömeggyártás során készülő divatcikkek iránti kereslet várhatóan nőni fog. (Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a luxustermékek egy részét is ezen tájakon gyártják.) Sajnos gyakran ezekben az esetekben az alacsonyabb árfekvés nem véletlen, és sokkal rosszabb minőségű a termék, mint a magasabb árkategóriákban. A silány minőségnek viszont ára van: a ruhadarabok legfeljebb egy szezonon keresztül hordhatók, utána újat kell vásárolni, így a kereskedelem csapdája akár még nagyobb ráfordításokat is követelhet, mint az eredetileg drágább darab megvásárlása esetén.
Tehát az elkövetkezendőkben az egyszerűség, funkcionalitás, hordhatóság, kombinálhatóság lesznek azok a kulcsfogalmak, melyek a divatot jellemezni fogják. Ez szerencsére nem jelenti azt, hogy a nőies formák eltűnnek, sőt, a sziluett hangsúlyozására épülő szabásvonalak új dimenziókat nyithatnak a nőiség kiteljesedésének, az örök elegancia felvirágzásának.
- Dr. Kónya Judit -
Kapcsolódó cikkek:
Már a válság is hízlal!
A pénzügyi válság erkölcsi értelmezése
Éljük túl a recessziót!
Mit tegyél, ha adósságba vered magad?
Mi is az a boltkór?
