|
Érdemes élnem!
Babocza
Érdemes élnem!!!
Napjaink rohanó világában, amikor az embernek néha Önmagára sincs ideje meg kell néha állni és elmerengeni az élet nagy alkotásain. S, hogy mik ezek? Nem a tudomány adta csodák, nem a gazdagság nyújtotta lehetőségek, hanem a természet nagy csodái, amiket apró dolgokban lelünk fel. Ha sikerül meglátnunk egy rózsában a szeretetet, ha egy kutyus szemében a vágyakozást, ha egy gyermek mosolyában meglátjuk , kezének apró érintésében megérezzük az élet fontosságát és nagyszerűségét akkor jövünk rá milyen csodálatos az élet.
A természet két legnagyobb alkotása mégis ezen a földön a férfi és a NŐ!
Egy életen át tartó vitát eredményezne, ha azt taglalnánk melyik is a tökéletesebb alkotás, de ez felesleges. Mind a két nem fontos és elengedhetetlen, ahhoz hogy az emberiség fejlődjön, haladjon a számára kijelölt úton.
Én büszke vagyok rá, hogy nőként élhetek. Gyermekfejjel még nem sejtettem-sőt vágyakoztam a férfi létre-, hogy nőnek lenni csodálatos dolog!
Bárki bármit mondjon nőnek lenni és ebben a rohanó világban nőiesnek maradni borzasztó nehéz. A rengeteg követelmény, a szűnni nem akaró feladatok, az állandó készenlét.
De legyen bármilyen nehezek is a hétköznapok azt hiszem a legnagyobb ajándék csak a miénk ezen a világon , s ez nem más, hanem a lehetőség, hogy életet adhatunk.
Minden munkám és minden feladatom ellenére, a legnagyobb kihívásnak a gyermekvállalást tartom. A rengeteg tenni való közepette, ott van a gyermekem, akit fel kell nevelnem, akinek meg kell tanítsam az élet nagy dolgait, ő az aki miatt százszor, sőt ezerszer meggondolom, hogy mi kerüljön az asztalra.
Ha már a mi szüleink és az nagyanyáink nem jöttek rá arra, hogy pusztítják a földet, amit ajándékba kaptunk, akkor legalább ennyi haszna legyen a televíziónak, hiszen a csapból is a globális felmelegedés, a túlnépesedés és társai folynak, akkor legalább én próbálok úgy élni, és tanítani a gyermekem, hogy az ő gyereke is gyönyörködhessen egy felszálló gólyamadárban, egy virágzó tulipánba.
Mindent összevetve én szeretek nőnek lenni, szeretem a kihívásaimat, a gondjaimat, s ha néha mégis úgy érzem, hogy a rám rótt terhek súlya a vállamat nyomja, elég egy csendes szoba és néhány legördülő könnycsepp, hogy úgy érezem csodálatos az élet és érdemes élnem!
Az alkotás értékeléséhez kérjük, jelentkezz be!
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK!
Kedves Látogatónk!
Add meg ismerősöd nevét és e-mail címét, és ajánld ezt az alkotást.
Köszönjük!
| Ehhez a pályázathoz még nem született bejegyzés |
Új hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be!
|
