Ma érkezik! Hogy ki? Hát ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ! Így csupa nagybetűvel. Az én nagy Ö –m.
Vonatra száll és átutazza értem a fél országot. Hajnalban indul és késő délután lesz, amikor én a karjaimba zárhatom. Először. Ez lesz az első találkozásunk. Alig várom!

2 éve kezdődött minden, amikor egy diétás lapban rátalált a címemre Zsolti. Mind a ketten megszállott fogyókúrázók vagyunk, receptet cseréltünk, konditermet ajánlottunk egymásnak, aztán bevallottuk , hogy bizony egyiket sem próbáltuk még ki, így kezdődött a szerelem. Azonnal fényképet is küldött. Irtó helyes! Hentesnek készül! Micsoda szakma! A legszebb vesepecsenyéket, rostélyosokat hozza majd haza. Beleszerettem a bozontos szemöldökébe, pirospozsgás arcába, csinos pocakjába, széles vállába.

Ma jön! Biztosan végigszórakoztatja majd az utasokat a fülkében, nagyon mókás fiú. Mindig felvidítanak a levelei. Most azt találta ki, hogy piros, propelleres baseball sapkában lesz, arról kell majd felismernem. Jellemző rá. Még ezzel is viccel.

Én sokáig gondolkodtam, mit vegyek fel a nagy alkalomra. Piros - a barátnőm  - óva intett attól, hogy karcsúbbnak akarjak látszani, mint amilyen vagyok. Mert mi lesz, ha vetkőzésre kerül a sor és előbukkannak az eldugdosott hurkák. Nem rejthetem el örökre a kis töltött galamb alakomat. Ö csak tudja, pont ugyanolyan az alkata, mint az enyém. Járt már úgy, hogy egy fontos randin adta meg magát egy összeerőltetett cipzár. Igaza van, legyen egy csini, mélyen dekoltált kockás blúz, az előnyösen emeli ki a formáimat. Nem is látszom 102 kilónak benne csak 83-nak.

Minden készen áll. A töltött marhaszegy a sütőben alufóliába csomagolva, mellé már hűl a hűtőben a krumpli saláta, desszertnek a legfinomabb fagyi, innivalónak pezsgő. A legandalítóbb zene bekészítve a cd-lejátszóba.  A családot is felhívtam, hogy most senki ne keressen.

Délután 4 óra. Piros értem jön a kis Polskijával, hogy lélekben segítsen, ne menjek egyedül. Én tudom, hogy csak kíváncsi. Izgul ö is velem, látom, ahogy tördeli a jéghideg kezeit.
Ajánlgatja, hogy nyugtatóul együnk meg még a Mc Donalds-ban egy-egy hamburgert . Úgyis van még sok idő. Hosszú a sor. Akkor inkább egy lángost, az mindig segít. Piros tejfölös sajtosat választ, én mustárosat. Az evés mindig megnyugtat. Most nem eléggé, ezért kérünk még egyet mind a ketten. Van még idő. Kezünkben egy-egy fél lángossal és az olajtól csöpögő seszínű zsírpapírral érkezünk az állomásra.

Megszólal a hangosbemondó: „Budapest felöl gyorsvonat, érkezik a hatodik vágányra, a vonat tovább indul ….

-    Te-, mondja Piros – ez AZ a vonat!
-    Mi?
-    Hidd el, ez AZ a vonat
-    Még nem lehet az…az majd csak…hány óra is van? Korábban jön? – kérdezem halálra sápadtan.
-    Háromnegyed öt. Húúúúúúú! Istenem! Ez tényleg AZ a vonat. Itt van! Gyerünk Anita!
-    Jajj !  Még nem vagyok felkészülve. Hová tegyem a lángost? – kapkodok megzavarodva teljesen -  Itt állunk fülig olajosan. Jellemző. Mit csináljak most?
-    Dobd csak a sínek közé, oda se neki – nyeri vissza a lélekjelenlétét hamarabb Piros – úgyis mindjárt vacsoráztok.
-    Kit érdekel most a lángos? – mordulok rá szegény ártatlan barátnőmre – hogy nézek ki? Nem vagyok nyakig olajos? A hajam? A ruhám? A sminkem?

Gyorsan törölközök az átázott zsírpapírba. Az olajos kezemmel zavartan igazítom a hajam. Te jó ég, mi lesz most?

A vonat 20 kocsival befut az állomásra. Millió ember! Propelleres baseball sapka hol vagy?  Pirossal gyorsan megegyezünk, hogy ö az épület előtt marad, én meg előre megyek a vonathoz. Így talán nem szalasztjuk el.

Nézelődök jobbra, balra. Hátizsákos, csomagos emberek mindenfelé. Dübörög a szívem. „Soha vissza nem térő alkalom” „Életem nagy pillanata” – suttogom magamban. „nem szúrhatom el!” „Mindjárt!”   ”Itt van valahol” ”Csak ügyesen!”

Néhány pillanat, és meg is látom  a piros propelleres baseball sapkát. A hozzá tartozó férfi még helyesebb, mint a képen, igazi hentes alkat, csinos pocak, széles vállak. Gyönyörű!

Hányszor elképzeltem, megálmodtam már ezt a jelenetet. Futunk egymás felé, és egymás karjaiba omlunk. A szél lebegteti a hajunkat. Körülöttünk mindenki megáll egy pillanatra, mert megérzi a pillanat rendkívüliségét. Mint a filmeken.
Őzgidás szökellőre veszem hát a lépéseimet. Felé futok és fülig ér a szám.
A propelleresem mintha észre sem venne. Nem baj, a férfiak már csak ilyenek. Talán a hosszú úton elálmosodott. Majd megtörölgetem a szemét, ha egyszer itt lesz mellettem. Minden más lesz, ha közelebb leszek, ha megölelem.
Sőt, jobb ötletem van, meglepem hátulról, befogom a szemét. Egy ilyen mókás fiú ezt értékelni fogja.
Óvatosan mögé lépkedek .

Ő hanyag mozdulattal éppen egyik hátizsákját rakja a másikra. Nem dühösködik látványosan, pedig az alsón lévő folt elárulja, hogy valami kiömlött benne és gyanítom, hogy minden inge, pólója úszik., szegénykém… majd rendbe hozzuk. Ha kicsit ideges is emiatt belül, majd én megnyugtatom biztosan azzal, ha átölelem.

Egészen közel húzódok hozzá és a két tenyeremet a szemeire, simítom.
-    Na, ki vagyok? - csicsergem bársonyos, szerelmes hangon
-    Gőzöm sincs, de jobb lesz, ha nem háborgat – feleli dühösen, kicsit össze is rezzenve a propelleres. Gyorsan átsuhan az agyamon, hogy biztosan a kiömlött cuccok miatt ilyen zaklatott , ezért folytatom a megkezdett simogatást.  Letépi a kezeimet és megfordul.
-    Zsoltikám! – ölelem át elölről.
-    Hé, hé!! – méltatlankodik a hentes alkatú gyönyörű férfi, és mint aki kísértetet látott  hátrálni kezd előlem  - Sosem láttam magát és Zsolti sem vagyok. Ez valami vicc igaz? Kandi kamera? Vagy fogadtak a barátnőjével? Ki nyert? Maga?
-    De hát Zsolti nem ismersz meg? – lépek hátra minden önbizalmamat elveszítve – annyira más lennék a képen? Nem tetszem neked?
-    De azért tetszel… - áll meg tőlem tisztes távolban  a propelleres, és védekezően maga elé tartja a kezét -  Csak hát én Attila vagyok, nem Zsolti. Nem tudom, hogy honnan várod azt a Zsoltit, de én Pécsről jöttem, és nem is ide tartottam, csak kiborult az őszibarackbefőtt a táskámban és már úszott a fülke. Kénytelen voltam itt leszállni. Nem kellett volna beletenni azt az üveget, a francba! Úgy volt, hogy ma érkezem egy barátom ballagására, de ilyen cuccokkal nem mehetek oda, most kereshetek itt valami szállodát, hogy kimossam a cuccaimat.

-    Tényleg nem te vagy Zsolti?  - meresztgetem a szemem mint aki kicsit nehéz felfogású.  Aztán könnyekben török ki: De hülye vagyok! Mekkora hülye! Bocsánat tényleg….Nagyon szégyellem magam. Én nem vagyok ilyen lerohanós, csak 2 év levelezés után most találkoztunk volna először.
De hát persze, hiszen neked szőke a hajad és kék a szemed. Micsoda hülyének tarthatsz.
-    Semmi baj…. – mosolyogja el magát a propelleres -  Sajnálom hogy nem én vagyok Zsolti,….vagyis miket beszélek…..semmi baj, nem haragszom, tényleg…
-    Még egyszer bocsánat, nagyon sajnálom…ajj. De hülye vagyok. .felejtsd el….

Forog velem a világ. Egy bohózatba lenne való ez a sztori, csakis oda. Most is kiütközött, hogy szerencsétlen csillagzat alatt születtem. Ezért aztán törhettem magam a töltött marhaszeggyel és készítgethettem a lelkem a nagy találkozásra.

Attila hátra pislogva szinte menekül az állomásról. Mondhatom jól megcsináltam.

De ha ez a propelleres nem Zsolti volt, akkor Ö hol van? Körbe forgok magam körül. A tömeg oszladozik. Piros int a kezével, hogy senki nem ment arra piros, propelleres sapkában. Ez a nap teljes csőd! Csalódás a köbön. Van amikor semmi sem sikerül.

A vonat lassú nyögdécseléssel tovább indul. Lemondóan rugdosom a köveket a sin mellett, és visszaindulok Piroshoz az épület felé. Becsapott engem. Azt mondta, eljön, hogy fontos vagyok. Hogy lesz egy felejthetetlen hetünk együtt. Na ez felejthetetlen lesz az biztos. Még jó, hogy legalább itt van Piros, majd megvigasztal.
Tényleg, hol is van Piros?

Felnézek. És akkor földbe gyökerezik a lábam.

Egy férfi -  hentes alakú de teljesen propeller nélküli odalép Piroshoz és szó nélkül csókolni kezdi. Nehogy valami kis figyelmes puszikára gondoljatok. Olyan szabályos az a csók, mint a nagy könyvben. Nézem az órámat, 1 perc, 2 perc, 5 perc. Még mindig csókolja, Piros meg hadonászik.

Az lehet ott Zsolti az igazi. Csókolózni szeret az biztos. De hát Pirost csókolja! Ennyire mindegy neki? Jajj! Ne! Ő is összekeverte, mint én az előbb. Hogy menjek most oda, hogy „Szia, én vagyok Anita, Te pedig sajnálom ,de egy idegen nőt csókolsz?„ Olyan liba nem vagyok, hogy azt képzeljem természetes, hogy abbahagyja a csókot  Pirossal, és kezdje velem.

Ha már  így alakult ki kell találjak valamit. Bolond nap ez a mai! Piros vörös mint a rák. Integet a szemével, hogy ö teljesen ártatlan. Na, na Piros! Nem én csókolóztam 10 percig egy vadidegennel.:))

Hirtelen különös ötletem támad. Megtegyem, ne tegyem? Nincs sok időm gondolkozni.Elhatároztam, kész.
Most következik az eddigi legnagyobb színészi alakításom. Odalépek ártatlan, szívélyes mosolygással és a kezemet nyújtom Zsoltinak.

-  Szóval Te vagy az a Zsolti, akiről  a barátnőm már annyit mesélt. Már nagyon vártunk! Piros vagyok, az Anita barátnője.

Zsolti ráncolja a homlokát, semmit nem ért, de nyújtja a kezét bemutatkozásképpen.

-    Mesélted neki Anita,  - nézek kacsintva Pirosra – hogy néhány napig nálam fog lakni? Ugye nem baj Zsolti? Anitáéknál festés van, csak azért.
-    Tényleg ?– néz Pirosra Zsolti olyan tekintettel, mint aki kimaradt valamiből
-    Igen – mondja Piros szinte megkönnyebbülve. Ott laksz majd, nála, vele…
-    Hm?- kérdezi Zsolti értetlenül, felhúzott szemöldökkel
-    Csak 1-2 nap – mentem a helyzetet, miközben Pirost gyorsan bokán rúgom, hogy több butaságot ne merjen mondani. -  Csak átmeneti megoldás. Gyertek vár otthon minket a töltött marhaszegy. Induljunk  már – és elkezdem húzni Őket magam után a karjuknál fogva a kocsi felé.

Elindulunk a kis Polski felé, Zsolt kézen fogja Pirost, és mit sem törődve velem szerelmet vall. Hogy egész úton csak rá gondolt, ő a mindene. Hogy milyen hálás a sorsnak az első levélért. A szavai egészen átmelegítik a szívem. Bezzeg Piros alól rendesen kicsúszott a talaj, egyelőre nem tud mit kezdeni a helyzettel, butaságokat beszél.

Zsolt már kezd csalódott lenni, hogy nincs se viszontszeretlek, se összesimulás. Azt hitte egy forróvérű, puha, cserfes nőci várja, aki oda van érte Neki kéne fáradtnak lenni ennyi utazás után, erre ez a kívánatos lány tűnik kimerültnek és langyosnak. Persze nem tehet szemrehányást azonnal, csak most érkezett.

A lakásba érve aztán végre félrevonul zuhanyozni.
Piros mint egy oroszlán úgy ront nekem:
-    Ezt meg hogy képzeled?  Eszemben sincs Anitát játszani! Ez a férfi téged szeret, miattad jött, veled akar aludni holnap meg  lehet feleségül is vesz Nekem semmi közöm az egészhez!
-    Jó, jó, csillapodj már le!
-    Hogy csillapodnék? Idejön a pasid , elkezd velem csókolózni a pályaudvaron, ölelget, aztán ahelyett, hogy tisztáznád vele a helyzetet…
-    Képzeld csak a helyembe magad Piros. 10 percig csókolózik veled, aztán álljak elé, hogy bocsi, de az igazi Anita én vagyok, talán akkor most eresszen el Téged és mostmár velem csókolózzon tovább?  Teljesen összezavarodtam..
-    Ez akkor sem jó így.
-    Ráadásul ott az állomáson más is történt. Összekevertem én is valakivel Zsoltit, és letámadtam egy pasit. Piros propelleres sapka volt rajta.  Még most sem vagyok észnél teljesen. Aztán még magamhoz sem tértem már Téged csókolt az igazi Zsolti.
-    Ez a szerepcsere ötlet akkor is hülyeség. Nem vállalom, haza megyek.
-    Piros nem hagyhatsz cserben most, kitalálok valamit, ígérem. Szóval tartom amíg magától elalszik a fotelben. Jó? Vagy megjátszom a szexi barátnöt, legalább kiderül mennyire hüséges….
-    Ezzel csak ne viccelj….dörmögi Piros durcásan az orra alá
-    Jaj, muszáj maradnod Piros, ha most kiderül, azonnal hazamegy, és akkor mindennek vége. Kérlek szépen, csak egy napig … Holnap majd megmondom neki és mindent megteszek, hogy addigra megszeressen engem. Jó? Légyszi, légyszi.. Kérlek szépen…
      Csak egy nap…igérem..
Piros durcás, és ideges is, de látom rajta, hogy enged lassan

-    Ha nem lennél a legjobb barátnőm, egy percig sem maradnék. Kapsz egy napot, de csak egyet, érted?  De csak holnap estig vagyok Te és semmi szemrehányás ha nagyon ölelget…
-    Jó, jó, semmi szemrehányás, becsszó.

Zsolti friss, illatos, kisimult a zuhanyozás után és élvezettel falja a marhaszegyet, krumpli salátát és a ropogós héjú, puha bélű kenyeret. Mindenért végtelenül hálás, élvezet lehet egy ilyen férfi mellett szakácsnőnek lenni.
Az asztalnál végig szorongatja a Piros kezét és küldi a szerelmes pillantásait. Ez mind nekem szólna, de Piros is élvezi, azt látom. Mikor a fagyiért indulok a konyhába hallom, hogy Zsolt ezt súgja: ”Meddig lesz itt még velünk ez a csaj? Alig várom, hogy kettesben legyünk!”

Na ez azért tőrdöfés a szívembe. Hunyorog a szemem, miközben ezt mondom magamban: „ Ne reménykedj Öcsi, nem rázol le olyan könnyen. Megérdemelné, hogy a nyakába borítsam az eperfagyit. Hogy jajgatna! Jaj, jaj, jaj!

Gyorsan kicserélem a szerelmes zenét a cd-lejátszóban pörgősre  Ráadásként  a tv-t is bekapcsolom. Teljen meg a lakás nyüzsgő élettel, felejtse el gyorsan Zsolti az édeskettest Pirossal.

A szobába visszatérve megint heves csókvihar közben találom őket.  Hol is van az a fagyi? Hadd borítsam a nyakába! Muszáj tennem valamit! De mit ? Mit?

Valami jó ötlet kéne ami elterelné a figyelmüket egymásról. Talán a szexi barátnő figura? Egyszerű lenne, csak leejteném az egyik vállamon a blúz vállpántját, hogy kivillanjon a vállam és kicsit feltúrnám a hajamat. Mi az nekem? Hozzá egy kis ringó csípő, meg egy kis mohó tekintet.

Á, ez nagyágyú, meg kell hagynom vészhelyzetekre. Talán elég lesz most még kevesebb is. Egy film? Túl andalító, és ha nem vigyázok végigcsókolózzák. És ha Zsolti mesélne valamiről? Azon meg lehet, hogy mi lányok aludnánk el. Tánc? Túl szexi, nem lehet ennek két év várakozás után kitenni Zsoltit. Fényképnézegetés? Tele a fiókom jobbnál jobb képekkel. És ha nem is érdekli? Hiszen mi köze egy barátnő fényképeihez? 
Egy séta, hogy megismerje a várost?
Hiszen utazott egész nap, és nem lenne ereje még gyalogolni .Azt mondaná majd holnap, vagy máskor, hiszen hosszú még a hét amit együtt terveztünk eltölteni.

Közben Zsolti folyamatosan ostromolja Pirost. Az meg bár néha segélykérőn pislog felém azért látom nem szenved valami nagyon .

Azonnal tennem kell valamit. A tv-ben telefonos vetélkedőt hirdetnek. Ez az! Még sosem játszottunk eddig. Na és?
Egy ország rajtunk röhög majd. Kis ügy ahhoz képest, hogy Zsolti Pirost csókolja. Viszem a telefont és már menet közben tárcsázok. Nem lesz alkalmuk lebeszélni, sem nekem meggondolni magam. Vegyétek fel!!!! Jajj csak most az egyszer vegyétek már fel!!

-    Halló! Halló!
-    Te, ez az Ani.. vagyis  a Piros hangja – kiáltja  döbbenten Piros – Mit csinálsz Piros? Elment az eszed?
-    Halló, halló, játszani szeretnénk -  de béna hangom van tv-ben
-    Többen vagytok, vagy egyedül játszol?-  kérdezi a müsorvezetö
-    Hárman vagyunk, adom is a csapatkapitányt, Zsoltot.

Zsolt kis híján infarktust kap, remeg a keze, hebeg, habog. Ügy néz rám,  mint egy oroszlán. Ott van a szemében, hogy várj csak, ha egyszer leteszem a telefont kinyírlak ezért. Pirosra néz és ezt súgja az arca: mi lesz most velem? !
Az bátorítóan mosolyog rá és együtt érzően belekarol. Na ,na Piros!

-    Halló! – nyögi gyöngyöző homlokkal Zsolt
-    Tessék? – fülel a tv-ben a müsorvezetö – rosszul hallak, beszélj hangosabban
-     Jó, -mondja Zsolti – és kiabál: Halló!

Iszonyú sípolás, recsegés.
-    Jobb volt az előző – ismeri el a müsorvezető
-    Első kérdés: - beugratós: Melyik a legnehezebb? 1 kg vas, 1kg víz, vagy 1 kg toll?
Kézzel lábbal súgunk Zsoltinak. Egyforma. Hát persze hogy egyforma. Zsolti is tudja magától is.  A válasz helyes.
-    Második kérdés: Mi az a KINDLI?
Nem tudjuk. Legalábbis mi Pirossal nem, Zsolti viszont azonnal lelkesen felugrik.
-    Tudom!! – kiálltja diadalittasan – az egy sütemény, ettem már olyat, dióval, mákkal megtöltött kóser péksütemény. Kis kifli alaku.
-    Remek válasz! – örvendezik a müsorvezető.  – Már csak egyetlen kérdés és tietek a nagy nyeremény. Ma rendkívüli nap van, rendkívüli az ajándékunk is. Egyetlen lépésre vagytok töle. Hajrá!
-    Jó, igyekszünk – lelkesedik Zsolti – halljuk a kérdést!
-    Melyik az a magyar település, ahol a legtöbb falubeli vezetékneve azonos a falu nevével?
   Pirossal megint csak nézünk mint a moziban. Ilyen is van? De mókás lehet!  Milyen szép neve lenne mindenkinek, aki pl Velencében, Milánóban lakna.
Zsolti is zavartan krákog.
-    Hallottam már róla… tényleg…valahol délkeleten egy kis falu
-    Jó helyen kapizsgálsz….
-    Nem jut eszembe a név… Kis rövid szó…ajj, pedig tudom…Úgy emlékszem „NYA” a szó vége..
-    Igen! Így van! Gyerünk! Mond gyorsan mert letelik a műsoridő!

Te , csíp belém Piros – ez nem csak blöfföl, hanem tényleg tudja Még a végén kitalálja.

-    Segítek egy kicsit – lelkesedik a müsorvezetö. Elárulom, hogy H betűvel kezdődik.
-    Hanya?
-    Nem!
-    Hinya!
-    Nem!
-    Honya?
-    Ilyet nem játszunk. Mostmár csak egyet tippelhetsz.
-    Hunya?
-    Ez az!!!!!!!
-    Tényleg??????– álmélkodik Zsolti, nem hittem volna… Majd egy óriásit üvölt a telefonba.: Nyertünk!

A kagylót az asztalra dobja és megölel megcsókol boldogságában mindkettőnket. Engem is szájon puszil. Furcsa, nem érzek belül semmit. Persze ez nem olyan csók.
 -  Zsolti, Zsolti!! Hallasz? – idegeskedik a müsorvezetö a tv-ben. – Nem is érdekel mit nyertél?
 - Hoppá!  - kap észbe Zsolt – dehogyisnem!
- Egy Wellness hétvégét! 4 főre! Kényeztetés tetőtől talpig. Szolárium, szauna, masszázs, sport, és egészséges ételek. Na mit szólsz?
- HÚÚÚ!
 - Csak ennyit szólsz? Nem csodálom. Lesz kit magaddal vinni?
 - Lesz! Itt ül mellettem a menyasszonyom  - húzza magához átszellemülten Pirost – és itt a barátnője is. A 4.helyre is találunk valakit biztosan.
 - Úgy érzem, ez nagyon nektek való buli lesz. Jó szórakozást!
- Köszönjük! Köszönjük – kiabáljuk az örömtől egészen megrészegülve.
- Ne tegyétek le a telefont, azonnal megadom a hotel számát amit most azonnal fel kell hívnotok.
-    Egyelőre még nem vagyok a menyasszonyod! – méltatlankodik Piros. Meg sem kérdeztél! És ha megijedek ettől a nagy sietségtől?
-    Jól van na! – öleli át békítőleg Zsolti – ne haragudj már! Úgy szeretlek, hogy remélem egyszer majd a feleségem leszel. Mi ebben a rossz?

Még hogy úgy szereti. Nem állom meg, hogy  ne mosolyogjak. Gyorsan a kezébe adom a telefonkagylót újra, még mielőtt ez az ütődött fél térdre ereszkedik és megkéri a Piros kezét.

-    Halló! Halló!  Van nálatok papír, ceruza? Akkor diktálom a számot: 0631 0005555. KAKAS hotel
-    Rendben felírtuk. Köszönjük
-    De azonnal hívjátok, jó?
-    Jó, majd hívjuk.
-    Nem majd, hanem most, ez fontos, része a játéknak.
-    Akkor máris tárcsázom – mondja Zsolti a győztesek magabiztosságával.

Kérdő tekintettel néz ránk. Mi lehet? Pirossal egyszerre rázzuk a fejünket, hogy még csak tippelni sem tudunk semmire.

Zsolt bepötyögi a számot.
Foglaltat jelez. Biztosan nagyon elfoglalt a recepciós,  sok a vendég.
-    Megpróbálhatnád te is Anitám – nyújtja oda Pirosnak a kagylót – ahogy a mondás is mondja, szűz kéz szerencsét hoz.
 Piros teljesen elvörösödik. Nahát ez a fiú! Mire gondolt vajon, hogy egy szűz keze, vagy arra hogy biztos nem csinált még ilyet. Zavartan hárít:
-    Nem, próbáld csak te, neked ez jobban megy.
Több csörgetés után fiatal szexis hangú nő szól bele a kagylóba a vonal túloldalán:
-    Mi tetszik kérem?
-    Mi..nyertünk egy Wellness hétvégét és ezt a számot adták meg
-    Akkor maguk azok, akik jönnek holnap?
-    Micsoda?- kerekedik el a Zsolt szeme és felénk fordulva mutogatja, hogy „ez hülye”.Mikor?
-    Úgy egyeztünk meg a tv-sekkel, hogy holnap, máskor nincs már hely. A Hotel neve: Kakas….., címe………., a városból az erdő felé kell kikanyarodni a pizzéria mellett. Várjuk önöket.

Zsolt leengedi a kagylót és lefordítja nekünk magyarra amit hallott: Holnaptól szól a nyeremény  .Sajnos.

-    Holnaptól? -  csillan fel egyszerre mindkettőnk szeme Pirossal, ez Isten ujja, nem is lehet másként.
Zsolt egészen csalódott képet vág, mint akit átvágtak a boltban, mert rosszul adtak vissza.
Mi viszont sosem látott örömmel  öleljük át kétoldalról.
-    Akkor csomagoljunk – mondom olyan természetességgel, mintha csak azt mondanám: szép időnk van.
-    Igen csomagoljunk! -  mondja Piros is, megtámogatva az ötletemet
-    De hát hova akarsz menni kicsim? – néz rá Zsolt kicsit megrémülve, kicsit csalódottan, de legfőképpen összezavarodva. – Hozzád jöttem egy hétre, hogy kettesben……

Piros próbál szelíd, de határozott lenni:
-    Ez jobb lesz Zsolti, sokkal jobb! – a két tenyerébe fogja a fiú arcát mint a színésznő a nagyjelenetben -  attól még mi… tudod.. kettesben….De egy ekkora lehetőség, Zsoltikám! És csak úgy az ölünkbe pottyant. Ez a sors keze! Sokkal jobb lesz meglátod. Ez itt csak egy unalmas alföldi kisváros. Ott viszont lesznek hegyek, egy gyönyörű tó, nyüzsgő esti élet, meg kényeztetés. Neked köszönhetjük ráadásul, mert te voltál nagyon okos a tv-s vetélkedőn.

Ez az utolsó mondat hat. Zsolti gyengéden elmosolyodik.
-    Végülis – mondja- itt vagy ott nekem mindegy csak veled lehessek.
-    Ez a beszéd, mondja Piros -  és átöleli a nyakát.  -  Egy zseni vagy! Egy igazi kis zseni! Megérdemelsz egy nagy nagy puszit!
-    Jó, akkor felhívom a vasútállomást, hogy hogy lehet odajutni. Rendben ?– szelídül meg
-    És a negyedik.? Kit viszünk magunkkal? – vetem oda mellékesen.
-    Ezt pont neked kéne tudni -  mondja határozott hangon Zsolt. – Mi ketten vagyunk, te vagy a kakukktojás. Nincs barátod? Szerelmed? Valakid?
Szánakozó pillantással néz rám, mintha  egyértelmű lenne hogy magányos vagyok, nem is csodálkozna rajta. Tőrdöfés a szívembe, éppen tőle.

-    Volt egy.. – sóhajtom és nem tehetek róla de könnyek szöknek a szemembe , csak nem fogok tán bőgni éppen Zsoltinak éppen miatta…- de már nincs
-    Szerezzük vissza! – penderül oda Piros, aki valami miatt megijed ettől a sírós hangulattól, meg talán attól is, hogy most minden kiderül.
Csak legyinteni tudok lemondóan, közben törölgetem a szemem. Utálom a hangom ha sírós. Meg magamat is vele.
-    Nem viccelek, Zsolti meg én majd segítünk visszaszerezni neked, és te is boldog leszel akárcsak mi. Vidámnak szeretnélek látni. Légy szíves ne szipogj, hanem mondj el mindent arról a srácról.!  - mondja Piros és mellém ül a kanapéra. Tanítani se lehetne hatásosabban azt a mozdulatot, amivel bátorítóan átöleli a vállam. Mekkora színész!
-    Tényleg! – lelkesedik Zsolti is azonnal  és mellém ül hasonló vigasztaló mozdulattal átölelve – gondolom felrémlett benne, hogy ha engem valaki végre lefoglalna, akkor ö teljes szívvel,  a nap minden percében csókolhatná az Anitáját, aki Piros.

Most mit mondjak? Ha az igazat mondom itt véget is ér a történet, Zsolti csalódik mindkettőnkben és azonnal elviharzik. És a Wellness?: A hegyek? A tó meg a kényeztetés? Arról nem is beszélve hogy vártam ezt a hetet Zsoltival. Piros én kitekerem a nyakad.

-    Ki az a srác? –türelmetlenkedik Zsolti
-    Á, már nem fontos , hagyjuk…. – mondom és megpróbálok felállni és elszökni közülük, ám  Zsolti visszahúz a pamlagra.
-    Dehogyis hagyjuk! Így lemondanál róla? Ilyen egyszerűen? Még sírtál is miatta . Én sosem mondanék le Anitáról. Harcolnék érte. Ha százszor elküldene, százegyszer is visszamennék.
-    Szerintem ö már el is felejtett engem. Ez nem egy szokványos sztori . Azt sem tudja hogy ki vagyok
-    Milyen  szerelem az, ha azt sem tudja ki vagy? – kérdezi megvető nevetéssel a  hangjában  Zsolti , mintha ö olyan nagyon tudta volna a mai félre sikerült napig , hogy kivel levelezik.
-    Pont ezért nem mesélem el, látod, mert csak kinevetsz.  – mondom dacosan.
-    Igérem, hogy nem nevetlek ki. Igaz Anita, hogy nem nevetjük ki? Segíteni akarunk. Gyerünk! Mondd el! Most !

Piros nagy elánnal bólogat, látszik a szemén, hogy nagyon kíváncsi ,hogy most milyen mesével állok elő.

-    Jól van, elmondom.. – nyögöm vontatottan az első szavakat -  Csak egyszer találkoztunk még.,. előtte viszont évekig leveleztünk a neten. Ő nem tudja, hogy én vagyok az a lány, akinek olyan őszintén írogatott. Én viszont kinyomoztam, hogy ö az és úgy intéztem, hogy összefussunk…. –

Gondolatban vállon veregettem magam, hogy milyen jól sikerült megfogalmaznom az igazságot, Zsolti viszont szemmel láthatóan semmi hasonlóságot nem fedez fel a mi sztorink és az elmesélt között.
Piros kezd nyugtalanul mocorogni. Csak nem megijedt, hogy kiderül az igazság? Talpra ugrik és szembe fordulva velem megfogja mind a két kezem. Egyenesen a szemembe néz, nyomatékkal, lassan , meggyőzően beszél. Azonnal elhatározom magamban, hogy beíratom a következő szemeszterre valami szinitanodába.

-    Akkor most adunk neki egy újabb esélyt – mondja  szinte szuggerálva– Odamegyünk hozzá, összehozunk egy újabb randit, elmondjuk, hogy te vagy az a lány akinek éveken  keresztül kiöntötte a lelkét és magunkkal visszük nyaralni. Kész.
-    Igazad van kicsim!  - erősíti meg férfias határozottsággal Piros szavait Zsolti. -Odamegyünk és beszélünk vele. Kész. Ez ilyen egyszerű, ha nemet mond majd gondolkodunk tovább azon, hogy ki legyen a negyedik. De meg kell próbálni.
-    Na mostmár elég.! – pattanok talpra – Hogy képzelitek? Álljon meg a menet azért itt mégiscsak lenne nekem is véleményem! És ha nem akarom?
-    Szereted azt a srácot, még sírtál is miatta. Dehogyisnem akarod, csak félsz. Soha jobb alkalom a nagy találkozásra és az igazság kiderülésére – okoskodik Zsolti.
-    Igazad van!  – simogatja meg a vállát Piros, majd mélyen a szemembe néz, hogy értsem:
-    Ki kell derülnie annak, hogy szereted. Nincs más lehetőség most.  Ki kell találnod valamit! -, vagy el kell mondanod az igazat…- súgja a fülembe Piros és sírósra válik a hangja.. Ettől aztán én is megijedek. Dehogyis akarom ,hogy vége legyen most a sztorinak. Gyerünk, gyerünk! Annyi jó ötletem volt már, most is kell, hogy beugorjon valami.
-    De hát nem is itt lakik – mondom, hogy időt nyerjek
-    Akkor odautazunk ahol lakik – mondja  Piros.
-    De kicsim, az mégiscsak túlzás lenne, vigyük el akkor inkább a szomszédasszonyt…ő itt van…
-    Zsolti! –villantja rá mérgesen a szemét Piros – azt akarom, hogy a barátnőm boldog legyen. Pirosért mindent! Felhívom az állomást, hogy hogy lehet eljutni a Wellness kúránk helyszínére, ha arra kerülünk ahol lakik az a fiú. Hol is lakik?

Na most jó nagy pácban vagyok. Piros szeme már szinte könyörög: találj már ki valamit Anita! De hát kihez vigyem őket? Jól kitoltam magammal.. Ez az én formám…A szerencsétlen csillagzat a hibás….

Erről a mondatról hirtelen eszembe jut a srác az állomásról, akit Zsoltinak hittem. Mi lenne ha….
Csak eléállnék, elküldene melegebb éghajlatra,  és vége is lenne a kínos perceknek. Ennél jobb ötlet nem fog eszembe jutni.

-Mond már, hogy hol lakik? – toporog egyre idegesebben Zsolti. Piros tekintete is egyre könyörgőbb.

-    Pécsen lakik.
-    Pécsen?  – mondja Attila olyan hangsúllyal, mintha  azt mondtam volna, hogy a föld másik oldalán..
-    Pécsen? – kérdezi Piros is, mintha azt mondaná: Ennél jobb ötlet nem jutott az eszedbe?
-    ………de várjatok.. ha jól tudom, ma itt van a városban átutazóban. Valamelyik hotelben. Régebben írta, hogy jön majd, nem beszéltünk azóta, de talán igaz….
-    Itt van a városban? Te meg csak most szólsz? – szabadul ki Pirosból az elfojtott feszültség.
-    Ez szórakozik velünk – mérgeskedik Zsolti,-  egy csomó időt elvesztegettünk miatta. Sokkal jön  még ezért ez a …
  -   ……………de ..-hebegem összezavarodva a saját eszement ötletemtől – még a nevét sem tudom. Csak az e-mail címét. Attila1025 @Pécsmail.hu

Attilának hivják  Ennyit tudok róla. Amúgy sem merek odamenni…
 - Majd mi odacipelünk akkor! – mondja Piros és újra nevet a szeme – úgy viselkedsz mint egy dedós. Most azonnal végigjárjuk a szállodákat és megkeressük. Gyerünk!

Az első szálloda portáján kis híján a rendőrséget riasztják amikor egy bizonyos Attila  felöl érdeklődünk, ki tudtunkkal ma szállt meg. A  bizonytalanságunk dühíti fel az egyenruhás recepcióst, hogy sem a vezetéknevét nem tudjuk annak akit keresünk, sem azt, hogy melyik napon száll meg a hotelben. Mikor meg azt kérdezi, hogy mit mondjon ki kereste, ha mégis megérkezik, hebegve csak azt válaszoljuk, hogy ne mondjon semmit, úgysem ismer bennünket, vagyis…nem név szerint…..

A többi helyen már tapasztaltabban kérdezősködünk. A barátunkat keressük, Attilát, mackós alkat, kék szemű, ma száll meg itt. Hogy nincs itt ? Mi történhetett vele, nem értjük. Talán lekéste a vonatot? Nem szólt ide? Máris felhívjuk mobiltelefonon.

Hatodik hotel, az eddigi legalacsonyabb árfekvésű. Amolyan végső  megoldás, amikor már minden szálloda, vendégház, kiadó szoba megtelt. Mállik a vakolat kívül, belül, a berendezés a 70-es évek hangulatát idézi stílusban, de legalább 50 évesnek látszik. Jó, hogy nem cserélték le a nagy gömbös térelválasztókat, 3 lábon forgó dizájnos foteleket, műanyag lámpaernyőket, mert most divat a retro stilus. Itt még virágot locsolni sem szeretnek, néhány csupasz inda kókadozik a kifakult cserepekben. Áporodott nehéz penész szag lengi be az egész házat, mintha valami  múzeumban járnánk.

-    Attilát keressük a barátunkat, olyan mackós alkat, kék szemű…
-    Attilát? Olyan kis pocakos, bajuszos? –kérdi a fiatal, sündisznótüskésre zselézett hajú recepciós, és kibuggyan belőle a nevetés.
-    Történt vele valami mókás?- kérdezi szigorúan Zsolti
-    Ez van, ha egy férfi mosni próbál… főleg idegen helyen…-  mondja a recepciós, és  próbálja visszafojtani a nevetést.
Piros is ráncolja a homlokát : -  Felháborító ahogy beszél róla ez a tag – mondja nekem – nem is ismeri Attilát . Sérti a viselkedése a személyiségi jogokat! Menj és védd meg!
-    De hát mi történt?  -  fordulok a recepcióshoz
-    Csak mosni próbált, és a csapból rozsdás víz folyt, minden cucca csupa kimoshatatlan folt lett. Most elvitte a ruháit a patyolatba. Várják meg.
-    Biztos nem találjuk jó passzban, menjünk innen. – indulok kifelé a szálloda ajtaján, kicsit meg is könnyebbülve a gondolattól.
-    Dehogyis! – kapja el a karomat Piros,  - látod, hogy így is boldogtalan szegény, most van ránk a legnagyobb szüksége. Maradunk és megvárjuk, a Sors is így rendezte. – Zsolti meg persze rögtön mellé áll és belesüpped egy három lábú forgós fotelbe. Mint egy kisgyerek úgy forog benne… Még jó, hogy nem velem van…

-    Attila  - int a recepciós felénk – „ezek” itt Téged keresnek!
-    Engem? – kerekedik el a fiú szeme, látszik rajta, hogy ezt gondolja magában: Mi ez már megint? Hát nem volt elég mára már ennyi nekem? Sosem láttam őket! Elegem van!
Fel sem ismer engem. Persze, hogy is ismerne? Gondoltam, hogy ellenséges lesz, de  ez a pillantás minden bátorságot kiűz belőlem.
Még az is lehet, hogy lekever egy fülest, ha a barátaim elkezdik neki az internetes kebelbarátnő sztorit.
Könyörgőre fogom:
-    Had beszéljek vele én egyedül! Amit mondani akarok neki, az bizalmas, nem tartozik rátok. Különben is, látjátok milyen zaklatott szegény..
-    Én a világért sem szeretnék lemaradni a nagy beszélgetésről – makacskodik Piros. – Az is lehet, hogy nem mered neki bevallani, hogy ki vagy., ezért aztán jobb, ha mi is ott leszünk és eláruljuk neki helyetted.
-    Még csak az kéne! Hogy hülyének tartson? Egyedül megyek és kész – toppantok és magam is meglepődök milyen határozott a hangom. Sőt el is indulok felé még mielőtt bármit szólhatnának.

Attila szemmel láthatóan nagyon ideges. Még a propelleres baseball sincs rajta. Az arca vörös, a szeme duzzadt. Kezében két üres utazótáska.
-    Én csak… - kezdem a próbálkozást bizonytalanul
-    Ismernem kéne valahonnan?
-    Nem….vagyis a vasútállomáson én voltam aki…gondolom ezt felidézni is szörnyű, nem hogy újra látni engem…. Bocsánat..
-    Te vagy az a lány , aki…
-    Igen, én.. Sajnálom még egyszer…

A válasz egy jókora keserű sóhajtás. „ Még csak ez hiányzott! Mintha nem lenne elég bajom igy is”
 -  Már megyek is – hadarom, közben persze nem merek a szemébe nézni -  nem akarok többet kellemetlenkedni, csak….
- Csak?
-  Á, nem is merem mondani…
-  Mond csak nyugodtan, már úgyis mindegy. Ez a nap nekem ígyis, úgyis káosz a köbön.
-  Tudod, furcsa lesz amit mondani fogok…de ..nyertünk az előbb  egy tv-s telefonos vetélkedőn egy nyaralást 4 személyre. 3-an vagyunk, kéne egy negyedik…
 -  Hát ilyen nincs!….húzódik mosolyra az Attila szája – Ez mostmár tényleg egy bohózatba illik. Cirkusz a javából!
 - Nem baj ha nem…
-  Először kiömlik a barackbefőtt a táskámban és elárasztja a fülkét a vonaton. Úszik minden ruhám. Leszállok egy vadidegen állomáson, ahol még sosem jártam, aztán ott terem egy lány – vagyis Te – és megölel. Tévedésből. Nagy nehezen találok egy szállodát – és mit sem sejtve kiveszek egy szobát, pedig feltűnhetett volna, hogy rajtam kívül nem szállt meg itt senki. A kádba pakolom a szaftos, ragadós ruháimat, kinyitom a csapot és – képzeld csak – sötétvörös-barna sürü trutyi folyik víz helyett, minden ruhámban maradandó nyomot hagyva. Miután kibosszankodtam magam, az egészet utazótáskába raktam és elvittem a patyolatba, közben végig az utcán csepegett belőle a barna lé, mintha hasmenés után lennék, és semmit nem sikerült volna nem összepiszkítanom. Visszatérve meg itt talállak Téged, azzal az ötlettel, hogy menjek nyaralni. Mikor is?
-  Holnaptól
- Mikortól?
- Hát… holnaptól…Sajnálom. Nem baj ha nem….
 - Ki mondta, hogy nem? Nem mindegy már nekem? A ballagásnak ahova elindultam lőttek. Itt állok tele szabadidővel. Igaz, hogy minden ruhám a patyolatban van, minden vagyonom ez a két koszos utazótáska, de ha így is kellek?.....
 - Ezt komolyan mondod?

Attila felnevet. Milyen helyes! Most látom csak, hogy kis gödröcskék képződnek az arcán amikor mosolyog. Nagyon jól áll neki.
-    Komolyan.
-    Pirossal, a barátnőmmel egy perc alatt szerzünk majd ruhákat Neked. Attól ne félj. Csak gyere!
-    Jó.
-    Van még valami….
-    Sejtettem, hogy csak így simán, feltételek nélkül nem fog menni…
-    A barátnőmet kell Anitának szólítanod, engem meg Pirosnak, de igazából én vagyok Anita. Ja bocsi! Még be sem mutatkoztam. Hadházi Anita…- nyújtom felé kapkodósan a kezem
-    Magyar Attila – szorítja meg ő is sietősen. Nincs idő most feltérképezni mit árul el a kézfogása, pedig amúgy ebben profi vagyok
-    Szóval , a másik srác miatt van  ez a névcserebere, ő azt hiszi, hogy Piros Anita. Most nincs időm elmagyarázni , hogy miért.
-    Menni fog! – neveti el magát újra Attila huncutul – Micsoda boszorkák vagytok ti nök!
-    És még egy dolog…
-    Még egy?
-    Csak annyi, hogy el kéne játszani, te és én, szóval mi….
-    Szerelmesek vagyunk? – próbál segíteni Attila
-    Nem! – pirulok bele teljesen a magyarázkodásba – a barátaim úgy tudják, hogy ismerjük egymást, évek óta levelezünk a neten, és van köztünk valami…
-    Valami? – élvezi Attila a zavaromat
-    Valami barátság…
-    De kár… - huncutkodik tovább Attila
-    Na jo, talán kicsit több, de szigorúan csak a netröl ismerjük egymást. Rendben?
-    Ezt hazudtad nekik? – nevet  fel a srác
-    Muszáj volt kitalálni valamit. Senkim sincs és ezt szégyelltem bevallani nekik.
-    De hát semmit sem tudok rólad az égvilágon…
-    Ez igaz…És én sem..Lehet, hogy tényleg hülyeség az egész…Megmondom nekik, hogy nem érsz rá. Hagyjuk az egészet..
-    Nem, dehogyis! Életem legnagyobb kalandja lesz. Induljunk Pirosom, mutass be a barátaidnak – mondja és elővillantja a gyönyörű fogsorát.

Közben Piros meg Zsolti egy pillanatra sem veszik le a szemüket rólunk. Igaz, hogy álcázzák magukat, napszemüveg van rajtuk és Piros úgy tesz, mintha az Attila feje fölött lévő neobarokk szobrot bámulná, Zsolti meg, még fényképezőgépet is hozott, mintha az egész utazásából ezt a roggyant szállodát akarná csak mindenáron megörökíteni.
Örülnek a mosolynak az arcunkon.

-    Hogy álltok a marhapörkölttel? – nyújtja a kezét ismerkedésképpen Attila
-    Imádjuk! – sóhajtja Piros és beleszimatol a levegőbe.
Én azonnal tudom, hogy Attilát is imádni fogják, nem csak a marhapörköltet, mert teljesen egyre jár az agyunk. Aki enni szeret, rossz ember nem lehet.
-    Én is szeretem – nyújtja a kezét Zsolti. Hol van?
-    Most akartam megfőzni, csak közbejött ez a mosás…. -  és Attila elmeséli apróra a barátaimnak is a sztorit a befőttel, meg a trutyis vízzel, de gondosan kihagyja a sztoriból, hogy hogy letámadtam az állomáson. …..
-    ….és akkor… képzeljétek – mondja hahotázva – nekem esett a patyolatos nő  ….aztán itt találtalak benneteket a recepción – gondolhatjátok…. Csináljuk meg a marhapörköltet együtt, közben kicsit megismerkedünk..
-    Jó – mondom mosolyogva és közelebb húzódva Attilához , elvégre változott a szereposztás. -  Amíg ti hagymát pucultok mi kimossuk Pirossal az utazótáskáidat.

A megkönnyebbülés sóhajával mondom Pirosnak mikor végre csukódik mögöttünk a fürdőszobaajtó:
-   Végre! Legszívesebben kimásznék a fürdőszobaablakon.
-   Én meg visszahúználak a lábadnál fogva. Itt hagynál 2 vadidegen sráccal, meg egy ekkora kalamajkával?
-   Benne vagyunk a pácban, az biztos, nyakig. Jobb, ha mind a ketten kimászunk..
 -  Aztán a két fiú meg majd marhapörkölt szaft mártogatás közben rádöbben, hogy 2 csalóval volt dolga. Két gyáva csalóval ráadásul. Te kezdted Anita a szerepcserével, meg a tv-s vetélkedővel..
-    Te meg folytattad, hogy keressük meg és hívjuk el a Wellnessre Attilát. Most aztán jól nézünk ki.
-    Tovább kell játszanunk! Mit vagy betojva? Jól állnak a dolgok. Van velünk 2 helyes srác, egy különleges utazás előtt állunk, ha mindezt a horoszkóp jósolná alig várnánk, hogy valóra váljon.
-    - Igazad van! Mióta várunk arra, hogy történjen velünk valami! Most itt a soha vissza nem térő nagy lehetőség. Gyerünk.

A fiúk kinn felszabadultan nevetnek, mintha már régről ismernék egymást.
 -  Kész vagytok már lányok? – kiáltja hahotázós hangon Zsolti a fürdőszobaajtó felé
 - Vagy már kimásztatok az ablakon? – poénkodik Attila is kacagva

-    Bátorság „Piros” – súgja Piros Nekem és kitárja az ajtót – ennél jobban a patyolat sem bánt volna el a foltjaiddal. Minden kész!
-    Képzeld! – kapja derékon Zsolti a barátnőmet,  - Attila is nagy fogyókúrázó!
-    És világjáró, és madarász – toldja meg Attila
-    És pszichológus! – teszem hozzá én – szeretettel a hangomban. Ha ennek vége mind a ketten felvételizünk Pirossal a Színművészeti Főiskolára.
      -  Hány éve is levelezünk a Neten? – nézek kérdő és egyszerre biztató pillantással Attilára.

-    Kilenc! – vágja rá magabiztossággal
-    Már 9? – játszom a naivat
-    15 éves korod óta? – kerekíti el a szemét Piros -  Sosem mondtad! Én bezzeg minden pasis ügyemet kifecsegtem Neked
-    Akartam, hogy legyen egy titkom. A többi srácot mindig elmeséltem…
-    Többi srácot? – hüledezik Attila – Több srác is volt, és nekem egyről sem meséltél??
-    Egyik sem volt komoly, nem számítottak – mentegetőzöm és elpirulok, mint egy kis tini.
-    Akkor miről tudtatok  beszélgetni egymással  9 évig, ha a szerelemről nem?
-    Dehogynem! A szerelemről rengeteget beszélgettünk – ment ki engem Attila
-    Igenis rengeteget !Nagyon jól tudjuk milyen szerelemre vágyik a másik. Hogy mi igazán fontos neki – simogatom meg az arcát,  majd odabújok  hozzá. Egészen közel. Hálás vagyok, amiért így igyekszik  falazni nekem.
-    Mi is igy vagyunk ezzel,  - vágja rá Zsolti. – Megismertük és megszerettük egymást a levelezésünk idején.
Ez átmelegíti a szívem. Szeret engem! Velem levelezett nem Pirossal. Szeret!


-    Ti voltatok már ilyen Wellness helyen? – kérdezi Attila miközben nagy darabot tör le a puha, ropogós héjú kenyérből és belemártogatja a pörköltszaftba  -  Mert én még sosem. Csak a tv-ben láttam ilyet, meg a plakátokon. Pazar lehet. Tágas szobák, jakuzzival, szaunával, nagy medencék, lenge öltözetben masszírozó hölgyikék, szoliból előbújó félmeztelen szépségek,  finom kaják…hm…hm..
-    Szerintem ilyen – zengi rá Zsolti a szakértők biztonságával
      Gondold csak el barátom, minden nap más nő masszíroz végig, langyos vízben pihikézünk, jókat eszünk, iszunk, ez az igazi élet! Még az is lehet, hogy masszírozás közben valamelyik masszőr kislánnyal….
-    Hé!  - csattan föl Piros és megszorítja a Zsolti karját – mit képzelsz?
-    Csak vicceltem drága, csak vicc volt, poén…. Ugye nem haragszol?...
-    Nem – durcáskodik Piros, de látszik rajta, hogy semmi baja


-    A marhapörkölt után akár indulhatnánk is – állok elő a legváratlanabb ötlettel. Olyan arcot vágok, mint ha mi sem történt volna, pedig már percek óta azon jár az eszem, hogy hogy kéne megúszni  az éjszakát ezzel a két fiúval. Mármint, hogy Zsolti ne akarja végre csókokkal borítani a Piros testét és hogy nekem ne kelljen ezzel a szimpatikus ámde vadidegen Attilával kettesben maradni. Nem mintha félnék tőle…mert olyan aranyos….csak hát…mégiscsak Zsolti nekem a nagy ö….

 - Mi? -  hunyorog rám dühös felháborodással életem szerelme. -  Normális vagy? Ha poénnak szánod idejében szólok, hogy ezzel ne viccelj! Sehova se megyek! Utaztam egész nap! Alig várom, hogy végre elnyúljak az ágyon és szunyáljak. Persze csakis Anita mellett, miután… - és belecuppant a Piros nyakába.
 - Te édes! Finom illatod van – búgja neki és érezni rajta, hogy máris kedve lenne ahhoz, ami után aludni fog, ahogy ígérte. Piros kétségbeesetten igazítja meg a vállán a blúzt.
 - Pedig igaza van a barátnőmnek Zsoltikám, a kis Polskim megbízhatatlan, hol itt áll meg, hol ott. Holnapra is bírhatatlan kánikulát ígérnek, ami ott a vízben lubickolva kedvünkre való lesz, sőt kifejezetten élvezni fogjuk, de a kocsiban, légkondi nélkül?....
 -  Mi lenne ha mindannyian meztelenül utaznánk?  - tesz tanúbizonyságot a Zsoltiénál semmivel sem tisztább fantáziájáról Attila, ártatlan mosollyal. Megrökönyödésünket látva még hozzáteszi – Csak hogy ne izzadjunk, mint a lovak, nem másért. Mire gondoltatok?


-    A Wellness kényeztetések amúgy is reggeltől szólnak. Ha délutánra érünk oda, lemaradunk a sok jóról. Az első pazar reggeliről, a déli illatos sültről ropogós sült krumplival és salátával. Az első masszázsról a szexi fiuk kezeiben. Gondolom a lányokat jóképű, lenge öltözetű fiók kényeztetik az illóolajos, puha kezükkel….:))
-    Micsoda!? Nem is engedlek oda! – pattan föl Zsolti
-    Csak vicc volt…, poén…dehogyis hagynám, hogy más simogasson, ha Te is ott vagy, nyugi – próbálja elsimítani Piros a kibuggyanó indulatokat. -  Éjszaka amúgy is sokkal hangulatosabb utazni. Én imádom a romantikáját, a csillagos eget, a friss illatú levegőt. Útközben megállni egy frissítőre valami kis kocsmánál vagy benzinkútnál. Lecsavarni az ablakokat, hadd fújja a hajunkat a szél, hadd kapjon bele a blúzainkba. Közben bömböltetni a rádiót és énekelni – ábrándozik tovább Piros
-    Ha mind meztelenül autókázunk nem kap bele a blúzainkba a szél – erőlteti tovább a dolgot Attila. Szemmel láthatóan leragadt itt a fantáziája.
-    Azt már leszavaztuk – veti oda Piros – én máshogy képzelem az utazást – nagy szalagos szalmakalapban, mint a filmeken .
-    Remélem nincs ilyen szalmakalapod – mondja Zsolti – és nagyot nyel, hogy visszanyelje a folytatást, csak magában fűzi hozzá: nem szeretném ha égetnél vele.
-    Nincs, de szeretnék. Veszel majd nekem egyet?
-    Veszek, veszek….


-    Sőt! – lódul meg az Attila fantáziája – ha már pirkadat előtt odaérünk, fürödhetünk éjszaka a tóban. Akár meztelenül.  –
Erre mind a hárman összenézünk és kipukkan belőlünk a nevetés. Attila is elneveti magát.

De Zsolti még mindig köti az ebet a karóhoz:
-    Ne már, én tényleg nem akarok most indulni. Hulla fáradt vagyok
-    Aludhatsz a kocsiban. Előbb még úgyis vissza kell menni a lakásomba innen a szállodából. Aztán elszaladunk a boltba egy kis útravalóért. Kenünk néhány szendvicset, tankolunk. Addig is pihenhetsz.
-    De hát én veled akartam ma este ágyba bújni Anita –  biggyeszti le a száját Zsolti, mint egy kisgyerek.
-    Bepótoljuk majd.
-    Legalább jó éjt puszit kapok?
-    Hát persze!,  - mosolyog Piros – és egy finom puszit cuppant a szájára.
-    Én az ágyban gondoltam – lelkesedik azonnal Zsolti. Van itt ágy, Attila biztos megengedi, hogy…
Attila kérdőn néz rám, hogy most mi legyen? Magukra hagyjuk egy kicsit a fiatalokat?

Integetek a szememmel, hogy neeeeeeee!

-    Na jól van, de csak addig, amíg megtankolunk. – kacsint rám pajkos mosollyal a fiú. -  De gyorsak leszünk, úgyhogy nehogy túl hosszúra nyúljon az a jóéjt puszi
-    Köszi Attila! – hálálkodik Zsolti


Attila kézen fog engem és elindulunk kifelé a szobából. Piros bocsánatkérően néz rám.
Megörülök. Mi fog történni azalatt amíg nem leszünk itt? Heves csókvihar, az biztos. Lehet, hogy más is? Mi más?

-    Nem maradhatnék inkább …?  - próbálkozom
-    Nem – szorítja meg határozottan Attila a kezem. – azzal becsukja mögöttünk a szoba ajtaját.
A kopott folyosón odalép elém egy giccses padlóváza előtt és azt mondja:

-    Mi is ismerkedhetnénk egy kicsit !
-    Tessék? – kérdezem, mert életemben nem ért még ilyen váratlanul semmi. Másra se tudok gondolni, csak arra, hogy odabenn most mi lehet.

Attila csábítóan néz a szemembe. A mosolya kedves, belevaló, macsós. Olyan helyes, tényleg.
Látszik, hogy fogalma sincs milyen vihar játszódik le bennem éppen. Nem rá vagyok dühös, de legszívesebben akkorát löknék rajta, hogy kizuhanna az ajtón. És Ordítanám: Hagyj békén!!!!!!!!

Ehelyett azt hebegem:
 -   tudom én is,hogy  azt kellene…mármint….ismerkedni egymással.
Nagyon hálás vagyok Neked és sokat fogunk majd beszélgetni…………de……de………..most……. -
-    Mi van? – néz összeráncolt homlokkal rám Attila
-    Hát…….vissza kell szaladnom a wc-re – bújok ki játékos mozdulattal a hasamra tapasztott kézzel a karjaiból, és úgy csinálok, mintha komoly hasgörcsök kínoznának.
-    Hasmars? – kérdezi Attila és elkezd nevetni – Mi van izgulsz?
-    Jaj dehogy – kiáltok vissza futás közben – csak nagyon pasisra főztétek a pörköltet.

Benyitok az Attila szobájának az ajtaján. Az ajtó nyitva, szerencsére. Hogy ne legyen baj a visszatértemből gyorsan eltűnök a fürdőszobában.

 -  Huhh! – sóhajtok fel ziháló mellkassal -  Ez meleg volt!


Pár pillanat múlva Piros is ott zihál mellettem. Mint aki 20 km-t futott és fülig piros.
-    Alszik!
-    Ahhoz képest jó színed van – morcoskodok vele
-    Semmi nem volt, megnyugodhatsz. Túl sok bort ivott a pörkölthöz, meg hosszú volt az utazás.
-    Na ezt aligha hiszem el. Se puszi, se semmi?
-    Jó, hát csókolóztunk
-    És utána?
-    Utána felajánlottam, hogy megmasszírozom a vállát, mert az jó stresszoldó egy ilyen nehéz nap után. Hagyta magát egy kicsit cirógatni, aztán hál istennek azonnal elaludt .Életemben nem volt még ekkora stresszben részem. Nézz rám, hogy nézek ki! Öregedtem egy évet 5 perc alatt. És te? Hol hagytad Attilát?
-    A folyosón.
-    A folyosón?
-    Igen ott. Ismerkedni akart.  – mondom Pirosnak olyan tekintettel, hogy értse
-    És te? – kérdezi a barátnőm olyan hagsullyal amivel mindent ki tud szedni belölem.
-    Jajj , ne kérdezz már ilyen hülyeséget ! Majd meg őrültem, hogy mi történhet itt benn.
-    Pedig olyan aranyos az a srác!
-    Igen, tényleg aranyos. Nagyon is. Hé! Piros! Te is tudod, hogy Zsoltit szeretem…
Piros elneveti magát.
-    Hát persze, hogy tudom…


Attila megérkezik a tankolásból, hozott újságokat is. Nem dühös, hála Istennek. Kedvesen átöleli a vállam és megkérdezi:
-    Na jobb már?
-    Sokkal – búgom egészen őszintén és nagyon hálásan.

-    El kéne indulnunk nem soká, ha valóban oda akarunk érni reggelre. – mondja Piros Biztos legalább ötször lefullad majd a kocsim, nagyon megbízhatatlan öreg járgány. Ha nem bánjátok én most elmegyek, összeszedem a  cuccokat, vásárolok egy kis chipset, ropit, csokit, szendvicseket, colát. Hozom a ruhákat is, a tieidet is Anita, meg a Zsoltiét. Majd cserélgetitek egymással. Nem kell sok minden. Törölköző, bikini, napolaj, polók, néhány ruha, rövidnadrág. Tűsarkú cipő, mert az nyújtja az alakunkat.
-    Én mindenkiét felvehetem majd?  - bohóckodik Attila
-    A tűsarkú cipő meg a napraforgós ruhám kifejezetten jól állna Neked – nevetem el magam
-    Szerintem is – huncutkodik velem Attila
-    Aztán ha mindennel kész vagyok, ide jövök a kocsival és berakjuk majd valahogy Zsoltit. Vigyázzatok rá addig. – adja ki az ukászt Piros. Meg  beszélgessetek! – teszi hozzá olyan hangsúllyal, mintha azt mondaná: Hagylak benneteket kettesben, aztán hajrá!
-    Jó lesz –lelkesedik Attila. -  Nyugodtan rám bízhatod mind a kettőt. Hajuk szála sem görbül, ígérem.
-    De siess – kiáltom Piros után mikor eltűnik az ajtóban.

Attila mellém telepszik az ágy szélére. Mellettünk hortyog Zsolti. Érdekes helyzet. Álmaim férfija, akit tegnap ilyenkor még nem is ismertem itt alszik mellettem, miközben huncut mosollyal egy másik néz rám .
-    Pszt! – súgom a fülébe – csak halkan beszélgessünk, nehogy felébredjen.
-    Jó, mondja Attila, és közelebb húzódik hozzám -  Ki vagy Te szép idegen? – kérdi a szokásos átható mosolyával.
Én meg – hogy utálom magam emiatt – azonnal elpirulok egy ilyen egyszerű bóktól. Próbálom magam összeszedni, hogy épkézláb mondatokat mondjak legalább , de ez ilyenkor, lányos zavaromban nem nagyon szokott menni
-    Inkább Te mesélj először magadról.
-    Hát jó – mondja Attila, és látszik rajta, hogy élvezi a hatást amit kiváltott belőlem - . Egy magányos végzős egyetemista vagyok. A magányost a szerelemre értettem, mert sok barátom van amúgy. Ha nagy leszek – mosolyodik el úgy, hogy a gödröcskéi azonnal kirajzolódnak , szerintem tudja, hogy nagyon jól áll neki - mindenki szeretni fog, legalábbis minden kisgyerek, mert másodállásban bohóc leszek, színes, kockás-pepita bő gatyában krumpliorral. Ez az álmom. Amúgy bölcsész szakra járok, földrajzra. Szeretem a természetet, az állatokat, de minél többet járok oda, annál jobban azt érzem, hogy amit tanulunk annak nem sok köze van  ahhoz, amit én igazán szeretek. Inkább biológiára kellett volna jelentkezni.
      Mit szeretnél még tudni? Hogy milyen az ideálom? Azt is elmondom: - majd végig engem nézve sorolni kezdi - :  barna haj, okos tekintet, szép zöld szemek, érzéki, picit vastag száj, szép tiszta bőr, arányosan telt idomok. -
Istenem, ez a srác rólam beszél, és milyen csillogó tekintettel. Zsolti meg itt szunyál mellettem. Attila nagyon gyakorlottan udvarol az látszik, edzésben van, lehet, hogy sok lánynak csapja a szelet. De akkor is olyan aranyos.
 -   Te is mesélj magadról Anita!
Legalább ami fontos lehet, hogy ne bukjunk le a barátaid előtt. – szakítja meg magányos elmélkedésemet Attila.

-    Mi Pirossal mind a ketten harmadikos ápolónő tanulók vagyunk. Diplomás ápoló szak, tudod. – gondolatban hozzáteszem, hogy de ha ezzel végzünk és nem lesz gáz, akkor irány a Színművészeti Főiskola.  -  Jól csináltad nagyon eddig, nagyon hálás vagyok neked, amiért így megtámogatod a hülye ötletemet a netes barátságról.
-     Nem esett nehezemre hidd el, élvezem. Na és az ideálod?
-    Mint Te – kacsintok rá huncutul – és mint Zsolti itt mellettünk – teszem hozzá gondolatban.

Piros dudál a szálloda előtt. A taxi előállt.

-    Fergeteges lesz ez a nyaralás , meglátod  - mondja Zsolti – köszönöm Neked!
Aranyosan visszamosolygok rá, Piros akkorra már kitárja az ajtót és tornagyakorlatokkal melegít be , hogy lecipeljük a kocsiba Attilát. Úgy alszik, hogy ha ágyút sütnénk el mellette akkor sem hallaná meg. Úgy horkol, mintha minden levegővételnél egy Harley Davidson húzna el mellettünk.

-    Nekem van egy jó ébresztési trükköm – mondja Attila. Fogjuk be az orrát, száját, előbb-utóbb úgyis megpróbál majd levegőt venni.
-    Micsoda szadista vagy – mordul rá Piros
-    Jajj, már viccelni sem lehet?

Elhatározzuk, hogy lecipeljük. Attila fogja meg a hóna alatt, mi ketten Pirossal a lábait. Micsoda izmos lábai vannak Zsoltinak! És milyen nehéz! A póló felcsúszva a hóna aljáig, kilátszik a paplanos hasikója.. Szinte millimétereket haladunk csak vele. Közben nevetünk magunkon, hogy majdnem elránt bennünket a Zsolti súlya.
Lassan kiérünk a szobából. Nagy szerencse, hogy nincs rajtunk kívül más vendég, most a szállodában. A folyosón végig gyűrjük magunk előtt a futószőnyeget, ahogy Zsoltit csúsztatjuk rajta. Zsolti álmában még mosolyog is, és horkant nagyokat. A kanyarodóban egy őskövületnek számító gipsz szobor is beszáll a mókába, miután valamelyikünk meglökte egyenesen a Zsolti ölébe pottyan. Zsolti hirtelen odakap álmában.
A recepciós tüskehajú srácnak a könnye is potyog a nevetéstől. Itt dolgozik már egy ideje, de ilyet még nem látott.
Lassan leérünk a bejáratig.
-    Szaladj előre Piros és nyisd ki a kocsi ajtaját – kiáltom zihálva – addig mi tartjuk Attilával
Alighogy Piros elengedi a lábát, felpattannak a Zsolti szemei és szélesen elmosolyodik.
A mosoly pukkadozó nevetésbe csap át.
 -  Ne! Te végig ébren voltál?
 - …….. – a válasz bólintás nagy hahota
 - Na ezért kapsz! – mondjuk szinte egyszerre, és dögönyözzük, ütjük, vágjuk Zsoltit ahol csak érjük.


Aztán lassan csak eljön az indulás pillanata. Bepréselődünk a kis Polskiba.  Piros vezet, Zsolti mellette elöl, mi Attilával hátul. Elindulunk. Langyos a nyári este. Lecsavarjuk az ablakokat és szól a zene. Senki nem álmos, fullos a pillanat.
Biztatom a fiúkat szendvicsezésre, kólára, had érezzék Ők is rendkívülinek az utazást. Borral isszák a Colát, egyre felszabadultabbak, záporoznak a viccek. lyen vakációról álmodoztunk mindig. Attila sem bánja már a kiömlött barackbefőttet és az elmulasztott ballagást, már látom.
A fiúk később hangosan éneklik a rádióban felhangzó slágereket. Egyiknek jobban kecske hangja van mint a másiknak, de jól áll nekik.
Jól haladunk, nincs nagy forgalom.
 - Imádom a nyarat! – kiáltja Attila – ha  rajtam múlna mindig nyár lenne, és utaznék, utaznék egyfolytában. Ugye milyen jó itt Piros? –fordul hozzám. Sokkal hamarabb kellett volna megismerkednünk.
Piros értetlenkedik:  - nem értem ezt a kocsit, máskor 10 percenként lefullad, megáll, most meg semmi baja. De jó.

Reggel fél 4. Hajnalodik. Semmit nem aludtunk egész éjjel, de egy kicsit sem vagyunk álmosak Már látszanak a hegyek, fél óra és ott leszünk.

-    Nem fognak beengedni bennünket, higgyétek el, 7 óra előtt. – mondja Zsolti, egyik kezében sör, másikban szendvics
-    Akkor álljuk meg és pihenjünk – indítványozza Zsolti

Piros megáll és leparkol  az erdő szélén egy bekötőúton. Egy tanyához vezethet.
-    Van egy plédem a csomagtartóban – mondja és már teríti is le a harmatos fűbe. Elférünk rajta mind a 4-en fekve is.


Hajnal, erdő, mi négyen. Csiripelnek a madarak, köszöntik a napot. Nagy nyüzsgést csinálnak.
Hanyatt fekszünk a fűben mind a négyen egymás mellett. Teljesen biztonságban érezzük magunkat, behajol fölénk egy nagy faág. Rövid ideig becsukott szemmel fekszünk és hallgatjuk a csöndet. Zsolti összekulcsolja az ujjait  Pirossal, Attila is keresi az én kezemet. Hadd legyen gyermeknapja, nem húzom el. Zsolti mosolyog amikor észre veszi, örül, hogy végre elkezdődött köztünk valami kézzel fogható is, nem csak levelezés Lassan lefoglal már engem valaki, és akkor nem leszek kakukk tovább.
Piros már egészen beleszokott abba , hogy Zsolti szeretgeti, de az én lelkem még mindig nagy vihart kavar, itt van Zsolti,akire 2 éve várok, nagyon közel hozzám, a másik oldalamon meg Attila, aki fogja a kezem.

Hanyatt fekszünk a fűben kézen fogva. Nézzük a felkelő napot és a gomolygó felhőket.

-    Mi jut eszetekbe arról, hogy erdő – kérdezi Attila . Ábrándosan az eget nézve mindenről lehet beszélgetni.
-    Nekem az őserdő – mondja Piros –  a buja növényzet, a magasra nőtt fák, dús virágzuhatag. Akkora dinnyék, hogy a bennszülöttek jól laknak vele. Mondjuk én nem szeretnék mindig dinnyén élni. Ti igen?
-    Én igen! – kacsint Attila Zsoltira, de látszik, hogy nem ugyanazokról a dinnyékről beszélünk.

       -     Nekem mondja Attila, a Nagyerdő Debrecenben. Oda jártam középiskolába. Amikor kinéztem a kollégium ablakán mindig az erdőt láttam. Konkrétabban éppen egy padot. Ha az a pad beszélni tudna….Miket láttam én már…. El sem hinnétek! Mi mindent csinálnak az emberek egy eldugott padon….

-    El tudjuk képzelni – vágok közbe gyorsan, még mielőtt Attila erotikus tartalmú történetek mesélésébe kezd bele – Nekem a vadállatok jutnak eszembe. A majmok ahogy lógnak a fán, a rókák, vaddisznók, és a kullancsok. Jaj, nincsenek itt kullancsok? – ülök fel hirtelen
-    Szerintem nincsenek – simogatja meg a kezem Attila – de ha akarod átnézlek, hogy nem bujt e valahol a bőrödbe, csak ahhoz le kéne vetni a blúzodat.. – huncutkodik velem Attila, de ez most jól áll neki. Zsolti és Piros is nevetnek.
-    És a kék színről? – Úgy tűnik, hogy Zsolti elhatározta, hogy most mindenképpen ilyen mi jut eszedbe róla játékot játszik velünk.
-    Nekem a tenger – mondom
-    Nekem is – mondja Attila és megszorítja a kezem  - nagyon egyre jár az agyunk.
-    Nekem a kék égbolt – mondja nevetve piros, miközben a hajnalodó eget figyeli.
-    Nekem álmaim kocsija – poénkodik Zsolti. Egy gyönyörű sötétkék BMV
-    Van autód amúgy? – kérdezi Attila
-    Egy Skoda Fábiája van – felelem helyette, elfelejtkezve a szereposztásról
-    Te honnan tudod ?– ül fel hirtelen és néz rám elképedve Zsolti
-    Anita mondta , sokat mesélt Rólad
-    Akkor jó – fekszik vissza Zsolti és ad egy gyors puszit a Piros arcára – És mi jut eszetekbe arról, hogy Kaland?
-    Amikor ki van írva, hogy fűre lépni tilos, de ti mégis bementek arra a területre és táncoltok az öntözőrendszer vízsugara alatt. Amikor meztelenül belegázolsz a tóba este, pedig tudod, hogy meg is láthatnak és talán meg is büntethetnek. Amikor átbeszélgetsz egy egész éjszakát egy idegennel a chaten: - mondja elábrándozva Attila és megszorítja újra a kezem. Így szeretnék élni. Mindig erről ábrándoztam. De az életben még soha nem csináltam semmi szabálytalanságot vagy örültséget. Ez az első – mondja és felnevet – itt most veletek. Alig hiszem ,hogy itt vagyok és én vagyok ez. De nagyon jó.
-    Csatlakozom Attilához, - mondom és visszaszorítom a kezét. Kezdek nagyon impulzívan viselkedni, a pillanatnyi érzelmeim hatására, ez nagyon nem helyén való, de épp most beszéltük meg, hogy kaland. És, hogy jó.
-    Kaland? – mondja ábrándozó tekintettel Piros – egy szerelem, ami csak úgy megtörténik. Nem is várod, lehet, hogy nem is szabadna, lehet, hogy nincs is jövője, de az érzések elsodornak és hiába minden amit diktál a józan ész. Ez a kaland nekem.

Vajon miről beszél ez a Piros? Minden útjába kerülő fiúról tudok, és egy ehhez hasonló sztori sem volt. Hm….

-    Mi jut eszetekbe arról, hogy Wellness? –kérdezi nem kiesve játékvezetői szerepéből Zsolti.
-    Mostmár ti – feleli Attila nevetve -  És ezen már nem változtathat semmi. Egyszer megkérdezte egy haverom, hogy voltam e már csúszdaparkban. Na erröl tudnék mesélni… és Attilából csak úgy folyik a szó, le se lehetne lőni.. A végére érve megkérdezi:
És nektek? Mi jut eszetekbe a Wellnessröl?

A válasz nagy nagy hallgatás. Mindenki elszundikált a fűben. Kívánni sem lehetne egyenletesebb szuszogást az erdő mélyén. – Akkor én is alszom – fordul az oldalára Attila is.
 Nem tudjuk mennyi idő telhetett el, de arra riadunk, hogy egészen közelről tehén bőg bele a fülünkbe. Épp kihajtják a csordát legelni. A vonuló tehenek megszagolgatják  a Piros kocsiját, felfedeznek bennünket is és ügyesen kerülgetnek, közben pedig bőgnek, ahogy a tehenek szoktak.
Micsoda sokat ígérő reggel! Micsoda indulásra ösztönző vekkerpótlékok
Piros mikor valamennyire magához tér eszeveszetten menekül a kocsijába. Én utána.
A fiúk meg annyira nevetnek rajtunk, hogy nem bírják abba hagyni. Megpaskolják a békésebb jószágok hátsóját. – Jól van Riska! Jól megnöttél! Menj már odébb, nehogy rálépj a lábamra!

Tovább indulunk, alig fél óra és ott is vagyunk a megadott városban.

- A Kakas? Aztat keresik? Ott arra, fenn a hegy legtetejin – mutat egy igencsak kétes kinézetű  férfi a távolba.
A ruhája meglehetősen áporodott szagú, haja összeállva egy madárfészekké, fakó színű biciklijébe kapaszkodva botladozik Cigarettától megsárgult ujját magasba emelve hadonászik egy sziklás hegy felé – na ott, arra! Menjenek tovább!
- Jótól kérdezed.. – mondja Zsolti Pirosnak – nem láttad rajta, hogy piás? Ide éreztem a pálinkaszagot..
 - Jól van na, ….ha nincsenek mások az utcán még ilyenkor, mint akik most támolyognak haza a kocsmából mit csináljak?
 -  Ti hisztek neki? Ki tudja hova küldött el bennünket?


Később kiderül, hogy igazat mondott az öreg. Ahogy közeledünk a hegy felé egymás után nőnek ki a földből a luxusszállodák. Egyik pazarabb mint a másik. Minden udvaron kéklik a nagy úszómedence, zöldell a pázsit. Nagy fehér napernyők árválkodnak a napozóágyak mellett, egyelőre mindenki a legédesebb álmát alussza.

A nap most próbálgatja első sugarait. Megpihen az erkélyeken, ahol csupa törölköző, bikini, fürdőgatyesz szárad. Néhány megtévedt kismadár próbálkozik az ébresztgetéssel, mindhiába.
Az egyik szálloda teraszán, kék-fehér csíkos abroszokkal leterített asztalokon éppen a reggelihez terítenek. Dúsan megpakolják az svédasztalt sonkával, hentesáruval, sajttal, tojással, baconos virslivel, dinnyével, gyümölcsökkel, joghurttal, és péksüteménnyel.
Innen is tudjuk, hogy sietnünk kell, lassan nekünk is ott a helyünk, ahol finomságokat osztogatnak.
Egy másik helyen néhány álmos alak már kicsoszogott papucsban és köntösben a teraszra és egy joggingos, izmos oktató vezetésével, zenés reggeli tornán vesznek részt. Jót nevetünk rajtuk, ahogy álmosan, köntösben nyújtózkodnak hajlítgatnak, szökdelnek a papucsaikban.
Minden hotel mellett valódi autó-kiállítás látható luxusautókból, egyedi rendszámos BMW-kből, sport Mercedesekböl, Audikból és emeletes buszokból. A fiuk csettintenek egy egy jobb darab láttán, és bizony egyre több a csettinteni való.

De a Kakas még mindig sehol.
-    Higgyétek el, átvert minket az öreg piás – bosszankodik Zsolti – összekeverte egy másik szállodával.
-    Nézzétek ott a Pizzéria, amiről beszélt a telefonos csaj  – kapja fel a fejét Attila – itt kell lekanyarodni. De út az nincs.
-    Menjek tovább?- kérdezi Piros
-    Várj, állj meg, megkérdezem.
-    De hát zárva van
-    Akkor becsengetek valahova

Attila kiugrik az autóból sportosan, mintha nem is lenne elgémberedve a lába az utazástól és odasiet a Pizzéria melletti házhoz. Csengetésre emeli a kezét.
Abban a pillanatban 3 jókora kutya rohan oda vicsorogva, morogva, ugatva. Nagy lendülettel ráugranak a kerítésre, a kiskapu zárja kipattan, az ajtó kitárul.
-    Huha – mondja Attila és halálra rémülten futni kezd a kocsihoz. A kutyák utána mérgesen csaholva .. Olyan mókás Attila, ahogy kapkodja a lábait, hogy nehogy valamelyik elkapja a bokáját, hogy elnevetjük magunkat. Gyorsan kitárjuk az ajtót.
Attila beugrik és zihálva kiálltja:  - Menj gyorsan tovább! Gyerünk!

 - Huhh, ez meleg volt, még mindig kalapál a szívem. Egészen leizzadtam. Legközelebb más kérdezősködik az biztos!
-    Egy hős vagy Attilám – ölelem át a nyakát. Nem tehetek róla egyre szimpatikusabb nekem.

Rám néz, kicsit csodálkozik is a mozdulatomon, majd huncut mosollyal hozzáteszi:
-    Ezért az ölelésért nagyon megérte.

Mostmár csak a lehúzott kocsiablakon keresztül kérdezősködünk.

-    Jó úton vannak – mondja egy sörhasú, kopaszodó férfi miközben egy tele kukát cipel ki az utcaajtó elé – de innen már nem lehet tovább menni, csak gyalog. A Kakas Hotel fenn van a hegyen. Parkoljanak itt le valahol a közelben és induljanak el itt a Pizzéria melletti kis erdei úton felfelé.
-    Köszönjük! – mondom udvariasan
Zsolti bezzeg nem tud várni a vélemény nyilvánítással addig amíg kicsit  távolabb leszünk
-    Micsoda? Gyalogoljunk? Na én biztos nem!
-    Jaj ,ne ijedjen már meg! Közel van. Csak egy kis séta felfelé. Meg sem kottyan egy ilyen megtermett, vállas embernek mint maga.
-    Meredek az út? – kérdi  Attila is.
-    Nem különösebben – feleli a sörhasú – megéri felmászni oda, mert csodálatos a kilátás, látni lehet az egész tavat és a hegyeket a túloldalon.
-    Biztos, hogy nem jár fel oda busz, vagy nincs valami kerülőút kocsival?
-    Nincs! Akik ott nyaralnak nem is engednének oda kipufogógázt meg füstöt. Ott minden csupa egészséges és bio. Majd meglátják.

A fuk képesek lennének leülni az út mellé és itt kivárni a nyaralás végét, csak mert egy kicsit hegyet kell mászni éhgyomorra.
-     - Lassan lemaradunk az első reggeliről, ha sokáig kéretitek magatokat fiúk Másszunk fel. Piros leparkol, hátunkra vesszők a csomagjainkat. Most jön jól, hogy Attilának semmije sincs.
Az út hegynek felfelé indul. Erős gyökerek bújnak a kaviccsal felszórt kis ösvény alatt, néha felbukkannak a kavicsok között. Hatalmas fák ágai hajolnak az út fölé. Pár méterrel az országúttól már olyan érzésünk van, mintha más világba csöppentünk volna, harapni lehet a levegőt és a csöndet.
Az erdő fái között már rá lehet látni a tóra. Hatalmas kék víztükör hegyekkel övezve – nagyon szép. A vízbe hosszan benyúló mólókon horgászok üldögélnek, és csöndesen várják a kapást. A pari strandok még majdnem üresek, csak néhány apró alak tévelyeg arra. Van egy kis szél, ami apró habtaréjokat bodroz a víz felszínére, számunkra pedig megnehezíti a hegymászást, mert szembe fúj velünk. Az út rendületlenül csak  felfelé visz a hegyen. Szuszogunk, a fiuk nem is állják meg, hogy meg ne jegyezzék, hogy látszik, hogy elkényelmesedett alföldi lányok vagyunk, de mi is összemosolygunk Pirossal, mert a fiuk is paplanos hasúak, és legalább úgy nyögdécselnek mint mi.

Úgy tűnik sosem lesz vége az útnak, hiába is tekingetünk felfelé ameddig a szemünk ellát. Sehol egy épület, egy medence, vagy emberek. Ugye, ha valahol sok felszabadult nyaraló van, kis gyerekekkel, azt lehet már messziről hallani, nagy a nyüzsgés. De itt semmi. Semmi. Ami még furcsább és titokzatosabb, hogy egész úton felfelé egy emberrel sem találkozunk. Senki nem caplatott lefelé, de felfelé sem.

-    Ezzel a hotellel valami nincs rendben – ültette belénk a balsejtelmet Attila  -  Szerintem ott fenn nem lesz semmi, csak egy tábla ezzel a felirattal: Ilyen hülyék vagytok, hogy felmásztatok ide?
-    Szerintem a tv-sek csinálták – okoskodik poéngyáros mosollyal Zsolti – egy valóságshow részesei lettünk és be van kamerázva minden. Azt figyeli az egész ország, hogy miket csinálunk, és dőlnek a röhögéstől. Úgyhogy viselkedjetek!
      Anitám lehet, hogy élő egyenesben lát anyukád – nevet Zsolti – és csak azért is hevesen átöleli Pirost és széles mozdulatokkal, mintha csak a kamerának csinálná simogatja, csókolgatja
-    Tetszik látni anyuka? Így szeretem ezt a lányt! Szeretem! Szeretem! Szeretem! – szorítja magához Pirost.
Kicsit még mindig rossz érzés nekem, de már kezdek hozzászokni.
Attila körbekémlel és bekukucskál a bokrok mögé.
-    Nincs itt semmi, látszanának a vezetékek. De ha engem kérdeznétek, élvezném. Azonnal elkezdenék vetkőzni, hátha akkor még gázsit is fizetnének. Had szórakozzanak jól az emberek.
-    Micsoda nézettség lenne, ha igazán elengednénk magunkat – toldja meg Zsolti is, és ezen mindannyian jót nevetünk.

Egyszer csak váratlanul a semmiből, egy hirtelen jobb kanyar után, elénk toppan a KAKAS.
Egyáltalán nem illik a neve a hotelhez, mert a szálloda egy pazar kastély.. Egyikünk sem ért hozzá különösebben, hogy milyen stílus jegyeit viseli magán a villa, gótikus,román, vagy  rokokó, netán keverve mind a 3, de nagyon szép, az biztos. Lépcsők vezetnek fel az oszlopokig, amelyek tagolják az alsó szintet. Itt vannak a bejáratok, kőrisfából. A felső szinten hosszú erkély és boltíves ablakok. Fölül manzárdtető. Az ablakok körül díszítés, kis puttók, az erkély korlátját  és a díszes kültéri lámpákat kovácsolt vasból készítették.
Egy igazi kastélyszálló, amilyenben régen a kosztümös filmeket forgatták, vagy alkalmas lenne a helyszín egy mostani krimihez vagy horrorfilmhez, ahol holdfénynél rejtélyes és kísérteties dolgok történnek ezen a hegy tetején, erdőben megbújó épületben.
Szépen gondozott parkja is beleillik a képbe, középen az épület előtt különleges, kislányt formázó szökőkút látható, a lányka kis korsójából csobog ki a friss víz. Két oldalán hatalmas virágágyások, fenyők és nagyra nőtt tölgyfák vannak.
Minden nagyon ideillik.
Minden
Kivéve minket.
Ahogy ott állunk sortban, neonmintás bő pólóban, szakadt hátizsákokkal, Attila tüskésre zselézett hajjal, együtt több mint 500 kilósan. Mókás a kép.

Ismerősöd neve: Ismerősöd e-mail címe: Ismerősöd neve: Ismerősöd e-mail címe: Ismerősöd neve: Ismerősöd e-mail címe:

KOMMENTEK