|
Ismeretlen ismerős
Chrystina
Ismeretlen ismerős
"Sivatagban egyedül a dünéket járom,
hamis szememmel csak a vizet várom.
fáradt testem porbahull talán,
Fel állni nehéz , inkább feladnám már
De mikor újra utnak indulok,
Lábnyomom mögött még egy párat látok.
Ki az ki szellemként követ engem,
De mikor segítségért kiáltok elfordul tőlem.
Egy hang szólal meg arctalan mosollyal,
Kinem mondott szavakat hallvány ajkakkal
Ismeretlen kezét kezembe helyezi,
Szemeit messzire egy pontra helyezi.
"Mikor elestél én álltam melletted,
Irányitottam felkeltettem a lelkedet.
Vizet adtam száraz ajkadnak,
Harcosként védtem az arcodat"
Lázas arcom lábadra hajtom,
S tudom h elengedni ezt az érzést nem akarom."
Az alkotás értékeléséhez kérjük, jelentkezz be!
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK!
Kedves Látogatónk!
Add meg ismerősöd nevét és e-mail címét, és ajánld ezt az alkotást.
Köszönjük!
Új hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be!
| Kelly: | Nagyon szép gratulálok:) | |
|
