A mélységből nem szöknek elő csilingelő szavak.
A szomorúság bús fátyola eltakar.
Ezt te mától nem láthatod,
mert arcomra mosolyt rajzolok.
Álarc mögött haldoklik a lelkem,
álarc mögött nem felel nekem.
Megcsaltam a lelkemet,
hazug szóval hitegettem.
Elmerült a sötét mélyben,
választ már hiába kérek.
Vége lett több történetnek
és én nem éltem át a mesémet.
Elvesztettem önmagamat,
saját magam csapdába csaltam.
Istenem, segíts nekem,
nem taláom az utat, eltévedtem,
túl sok mindent elvesztettem.
Szeretném visszanyerni boldog lelkemet,
s nem okozni fájdalmat annak, akit szeretek.
