Személy szerint engem minden évben adventkor elönt a karácsonyi láz...
De nem az a láz, amikor az ember fejvesztve üzletről üzletre rohangál, hogy a legjobb karácsonyi ajándékot vegye meg szerettei számára. Nekem a karácsonyi láz abban merül ki, hogy elkészíte,m a családom számára az adventi koszorút, feldíszítem a lakást, a munkahelyemet. Nem vetem bele magam az őrült hajszába. Persze az embernek jó érzés, ha olyat adhat karácsonyra, amivel tudja, hogy örörmet okozhat. Ezért nem ellenzem annyira az ajéndékvásálást. De vannak egészséges határok, amiket szerintem be kellene tartanunk. Ne az legyen a lényeg, hogy mekorra az az ajándék, vagy hogy mennyibe került.. apróságoknak is tudni kell örülni. Én már karácsony előtt jóval el kezdek gondolkodni, kinek mit lehetne venni, kit mivel lehetne meglepni. Mindig van, ami kedvemet szegi. Nem olyan régen egy városban ( itt Magyarországon!!!!!!) a következő feliratot pillantottam meg, még az advenit időszak előtt: "......a vásárlás ünnepe!" Lesúlytó, szomorú és egyben gusztustalan kiirásnak tartottam, és azon gondolkoztam vajon milyen ember lehet az, aki ezt kitalálta? Neki a karácsony tényleg csak a vásárlás ünnepe?
Vagy ez is csak egy reklámfogás akart lenni?- serintem akkor egy nagyon elrontott reklámfogás lett belőle.
Amit ki akarok hozni az írásombol, az az, hogy nem feltétlenül baj az, hogy ajándékot veszünk. Hiszen szerintem kevés az olyan ember, aki ne örülne egy apró figyelmességnek. De a lényeg, az hogy ne csak erről szóljon ez az ünnep, ne legyen a "vásárlás ünnepe"! Legyen a családé, a szereteté, az együttlét, a boldogság ünnepe. Hogy pár napra is, de az ember elfelejtse a rosszat, és csak a jóra gondolhasson. Erről kell szólnia a karácsonynak.
Kellemes, Boldog, Szeretetteljes, Békés Ünnepeket kívánok, minden kedves Olvasónak, és Szerkesztőnek!
