Az első szerelmet soha nem felejtjük el. Amikor először érzünk valami megmagyarázhatatlan dolgot a gyomrunkban, mintha lepkék repkednének odabent. Amikor minden percben azt várjuk, mikor hív fel. Amikor minden gondolatunk körülötte forog. Amikor aggódunk érte, ha késik egy kicsit a megbeszélt találkozóról. Amikor este nem akarunk elaludni, mert napközben vele lehetünk. Amikor mindenről Ő jut az eszünkbe.
Na és az első csók… A csók előtti néhány pillanat, amikor tudjuk, hogy na, most megtörténik, meg fog csókolni és egyre gyorsabban dobog a szívünk és izgulunk egy kicsit és akkor elcsattan az első csók. Erre az érzésre mindig emlékezni fogunk.
Aztán telnek a hetek, hónapok, talán évek és mindez már megszokott dolog. Nem dobog már úgy a szívünk, amikor meglátjuk, nem várjuk olyan nagy izgalommal a találkozásokat. Aztán szép lassan elmúlik. A szerelem átalakul szeretetté. Végül elválnak útjaink. Vannak, akik barátok tudnak maradni, de vannak, akik egyáltalán nem tartják tovább a kapcsolatot. De az emlékek örökre megmaradnak, és ezután mindig azt a bizonyos bizsergető érzést kutatjuk.
Az életünk kapcsolatokból áll, emberek jönnek és mennek az életünkben. Az érzelmek nem mindig egyformák, valakivel intenzívebben érezzük és valakinél nincs meg az a bizonyos szikra. De a vége mindig ugyanaz, elmúlnak, átalakulnak az érzelmek. És akkor kezdődik minden előröl.
De meddig? Igaz, hogy mindenkinek van egy párja a világban?
De mi van, ha az a bizonyos másik fél nagyon messze van? Akkor is megtaláljuk? Vagy ha nem vesszük észre és elsétálunk mellette? Akkor olyan ember mellett kell leélnünk az életünket, aki nem az Igazi?
Egyáltalán, honnan tudjuk, hogy ki az Igazi? Létezik az Igazi?
Vannak, akik azt mondják, hogy az Igazi nem létezik. Szerintük az Igazi tökéletes és pont olyan amilyennek szeretnék, hogy legyen. Akit elképzelnek maguknak.
Mások szerint életünk során több Igazival találkozunk, hiszen mindenkiben van valami, ami miatt a Nagy Ő lehet.
Szerintem létezik az Igazi, de nem úgy, mint a mesékben. Nem fehér lovon fog érkezni, de olyan lesz, mint a szőke herceg. Nekem tökéletes lesz minden apró hibájával együtt.
A Nagy Ő-t keresni kell, több embernek kell lehetőséget adni, hogy megismerjük, mert csak akkor tudjuk meg, hogy valóban megtaláltuk a másik felünket, a lelki társunkat.
Az Igazi olyan személy, akivel tökéletesen megértjük egymást, akire jóban és rosszban is számíthatunk, velünk nevet és velünk sír. Mellette biztonságban érezzük magunkat és boldogok vagyunk. A barátunk, a szerelmünk és a szeretőnk egy személyben.
De mindenkiben találhatunk olyan tulajdonságokat, amik miatt a Nagy Ő lehet, ezért nehéz megtalálni. Lehet nem is tudunk róla, hogy megtaláltuk, mert nem lényeges, hogy valóban az Igazival vagyunk együtt, mert annyira jól érezzük magunkat vele és annyira boldoggá tesz minket.
