Hazudnék, ha azt mondanám,
Már nem fáj
Hogy nincs bennem semmi,
Ami hajtana hozzád.
Ha rám nézel és nincs többé tűz,
Ami pusztít, vagy az égig emel,
Ha hozzám érsz és nincs többé vágy,
Hogy örökké ölelj.
Mondd, milyen erő vagy te,
Hogy egyszer úgy húzol magadhoz,
Mint sötétség az eleven magányt,
Milyen erő, ami úgy taszít el,
Mint víz az égő olaj aranyát.
Nem értelek miért kínzol még,
Ez szerelem vagy féktelen gyűlölet tán
Partra vetett lélek vagyok
Úgy szomjazom rád, ahogy a föld szokott,
Ha felperzselte a gyilkos láng.
Te vagy a beteljesült álom
Te vagy az, aki szeretném, hogy legyél,
Az érzéki szenvedély vagy,
Aki éget, és a földig rombol
Te vagy az, aki ott áll
Mindig az út végén.
2001. 07. 13.
