Tudom, hogy most úgy érzed, mindenki ellened fordult, és a sors is ellened játszik, de nem így van. Egyszerűen csak annyira ki vagy akadva, hogy már a legkisebb örömöt sem tudod értékelni. Tudod, a világ legegyszerűbb dolga lenne felfogni úgy, hogy a világ rossz. Befordulni, egész nap egy helyben ülni, zokogni, és csak a rosszat látni, de ez az a luxus, amit senki nem engedhet meg magának. Tudom, hogy most azon a ponton vagy, amikor úgy érzed, senki nem segíthet, és már soha nem fogsz örülni semminek, de próbálj meg mosolyogni, akkor is, ha úgy érzed, hogy belül nagyon fáj. Gondolj arra, milyen volt a régi idő, milyen volt az, amikor örültél. Tudom, van az a mondás, hogy aki a múltban él, csak szenvedésre lel, de lehet, hogy a jelen szenvedéséből csak a múlt soha el nem múló pillanatai rántanak ki. Gondolj azokra az időkre, amikor boldog voltál. Azokra a pillanatokra, amiket sosem fogsz elfelejteni, mert amikor megtörténtek veled, felhőtlenül boldog voltál, és minden rossz semmiségnek tűnt. Nehéz abbahagyni a sírást, ha csak az tudná megállítani, aki miatt sírsz, de túl kell lépni ezen. Az életben sokkal nagyon problémák is vannak, amik a jelenlegi helyzetben csupán apró részletkérdések, de hidd el, ez a sötétség nem tart örökké, de csak akkor nem, ha te is minden erőddel azon leszel, hogy elmúljon. Magától semmi nem jön helyre. Ez az igazság.
