Nem éreztem azt, amit régen. Már nem olyan volt a lányokkal, mint régen. Sokáig tartottam magamban ezt az érzést. Szorongtam miatta, régóta el akartam mondani valakinek, hogy nekem már nem az a jó, ami nekik. Nem egy a célunk. Az ő céljuk a kimerítő bulizás, a megállás nélküli pasizás. Ez 1 éve nekem is részemmé vált, de mára meguntam. Fontos a buli, hogy kiadjam magamból a gőzt, és fontosak a pasik is, de nem ezen a szinten, amilyen szinten ők művelik. Az ő szemszögükből nézve, tekinthetjük ezt foglalkozásnak. Na szóval a lényeg az, hogy én meguntam.
Nem bírtam tovább magamban tartani, így úgy gondoltam, elmondom nekik. Nem volt könnyű, tudtam, ha elmondom, azzal valaminek vége, valami megváltozik, és semmi sem lesz olyan, mint régen. Ennek ellenére belevágtam, mert már régóta nem olyan, mint régen. Biztosan sokan tudják miről beszélek. Az ember életében sokszor eljön a lehetőség az újrakezdésre, az ember mindig változik, és ezt tudomásul kell venni. Aki igazából szeret minket, úgyis kitart mellettünk.
Butaságnak tűnik ez az egész, hogy azt gondoltam, hogy vége valaminek. Pedig nem butaság. Nem egyszer fordult elő az életemben, hogy egyikőnk megváltozott, eltávolodtunk egymástól, és a barátságunkak leáldozott. Nem volt könnyű feldolgozni, de mindig kiadtam magamból azt ami bántott. És valóban felszabadultam. Ha az ember magában tartja azt, ami bántja, csak rémképek fogják gyötörni. Az optimizmus megszűnik, helyét felváltja a pesszimizmus, végül legrosszabb esetben depresszió alakul ki. Ha nem mondja ki az ember, hogy mit gondol, mit szeretne, teljesen felőrlődik.
Épp ezért: Az igazság felszabadít. Mindenkinek ki kell mondania, amit szeretne, így lesz jobb mindenkinek. Én is így tettem, mégsem volt olyan borzalmas, mint amilyennek elképzeltem. Félre is lettem értve rendesen......jó darabig nem hívnak majd bulizni, mert az jött le a barátnőimnek MSN-en keresztül, hogy én úgy gondolom, hogy a bulizás és a pasizás rossz. Ebből nem tudtam magam kimagyarázni. Mindegy, majd legközelebb ezt is elmagyarázom nekik.
