Szia Napsugi!
A történeted alapján, amit leírtál, úgy látom tényleg teljesen odavagy érte. Mivel tanácsot kértél, ezért leírom a véleményem. Először is szerintem túl sokat agyalsz ezen a dolgon, a férfiak ennél általában sokkal egyszerűbbek. Nem tudom, hogy mióta vagytok együtt, de ha nem olyan régóta, akkor a gyerek témát még nem kell olyan komolyan tárgyalni. Családot alapítani elég nagy felelősség, de te is azt írtad, hogy néhány év múlva akarsz csak. Az, hogy miért szakított több oka is lehet, ezt neked kell érezni, hogy milyen volt a kapcsolat. Ha még fiatalok vagytok és ő most építi a karrierjét, akkor természetesen nem gondolkodik olyanon, hogy családot alapítson. Nem azért mert egyáltalán nem akar, vagy mert veled nem akar, hanem mert még elképzelni sem tudja, hogy családot alapítson. Most lehet hogy fontosabb neki, hogy elismerést szerezzen a munkájában, és talán úgy gondolja, hogy a családalapításról felesleges csevegni, mivel az a távoli jövő. Lehet, hogy ha még nem voltatok olyan régóta együtt, és te már a gyerekeket ecsetelted beijedt, mert nem tervezett olyan hosszú távon, ahogy te elképzelted. De még az is előfordulhat, hogy már több éve együtt vagytok és csak azért nem tervez, mert még annyira fiatalok vagytok. Ha pedig már szakítottatok, annak megvolt biztos az oka, nem kell már utána kutatni, csak megalázod magad előtte. Persze ilyenkor könnyű mondani, hogy felejtsd el, gondolom nem megy olyan könnyen, de előbb utóbb túl kell rajta lenned. Ha a szakítás nem történt olyan rég, akkor írd meg neki egy levélben, hogy mit gondolsz, hogy ne érezd úgy, hogy nem tisztáztad vele a gondolataidat.
Remélem tudtam valamit segíteni.
Üdv
Bea