nem tudom kiírni magamból a fájdalmat - egy 17 éves lány naplója

szia cool... olyan rossz olvasni, h így magad alatt vagy. esküszöm rokon lelkek vagyunk :) Ez nem ide tartozik, de talán segít neked valamit, ha röviden elmesélem az én "történetem":
mikor megismertem (találkoztam vele) a páromat 15 éves voltam :))) és rögtön szerelmes lettem, pedig kb 250km választott el minket. de ő nem így volt. és mivel messze laktunk egymástól, plusz tinédzserek voltunk (ami nem mellékes), nem találkoztunk. csak pár hónappal később egy napra. akkor nagyon jól éreztük magunkat és megbeszéltük hogy pár héttel később megint találkozunk majd egy napra, családdal együtt gyulán. egy napot voltunk együtt, és szerelmet vallott :)))
Azt mondtuk, ok akkor mi most járunk, kit érdekel az a 250km? Elmentem vele egy táborba, ami nagyon jó buli volt. ez mind nyáron történt, és a tábor után kezdődött a suli. valamiért megijedtem és azt mondtam neki, nem szeretnék többet találkozni vele. Egy évig nem láttuk egymást, 3szor beszéltünk telefonon. Következő év nyarán elhívtam hozzánk egy pár napos rendezvényre. Furcsa az élet, mert ezen a pár napon (is) múlt, h most együtt vagyunk. Újra járni kezdtünk.
Átvészeltük a gimit (még 2 év), egymástól ilyen messze, aztán amikor felvettek minket egyetemre szakítottunk. Ráadásul a távolság megmaradt, mert két különböző vidéki egyetemen kezdtünk. Egy hónapig bírtuk.
Olyan ez, mintha egy mesekönyvet olvasnék, pedig velem történt. 2.os egyetemesti koromban, karácsony előtt kb 2 hétten szakított velem. Messze voltunk egymástól, sokat veszekedtünk, és én többet akartam tőle. Megismert egy lányt, és velem sem volt olyan, mint régen. A csavar most jön: mert egy hónapra rá ott állt az albérletem ajtaja előtt, este 9kor egy szál utazótáskával, h beszélni akar velem, de nem baj, ah nem akarom látni. Még hogy ne akartam volna látni! Kérdéses, hogy összejöttünk-e újra? ha igen, ne legyen. Azóta együtt vagyunk. Még mindig sokat veszekszünk, de a távolságot már legyőztük, egy városban lakunk, ráadásul egy lakásban.
Lassan 8 éve mondhatom a páromnak, és 9 éve ismerem.
Ne haragudj, ha fárasztó volt, ezzel csak azt szerettem vola elérni, hogy megértsd, bármikor előfordulhat, h szakítotok, de ez csak rajta és rajtad múlik. És az, is hogy ezt hogyan oldjátok meg. Nem érdekes, h msá mit mond, mit hisz, úgy gondolja nem vagytok összeillők vagy nem kellene ilyen komoly akapcsolatban élnetek. Ezek nehézségek, amik megoldhatók, avgy miattuk az egész feladható.
Tudom, h nem nyugtattalak meg (mert ugye igazából nem a menses miatt vagy kiborulva, hanem a bizonytalanságtól), de remélem segítettem. talán egy lehetőség, h megbróbálod megbeszélni vele, h mitől félsz. Ha olyan a kapcsolatotok ahogy leírta, még akkor is ha férfi, és akkor is, ha később érik, meghallgat. Ez az én kapcsolatomból származó atpasztalat, de nem feltétlenül igaz rátok.
A Jóbarátok meg valami finom kaja pedig csodákat művel. Próbáld még egyszer! :)))

szia cool... olyan rossz olvasni, h így magad alatt vagy. esküszöm rokon lelkek vagyunk :) Ez nem ide tartozik, de talán segít neked valamit, ha röviden elmesélem az én "történetem": mikor megismertem (találkoztam vele) a páromat 15 éves voltam :))) és rögtön szerelmes lettem, pedig kb 250km választott el minket. de ő nem így volt. és mivel messze laktunk egymástól, plusz tinédzserek voltunk (ami nem mellékes), nem találkoztunk. csak pár hónappal később egy napra. akkor nagyon jól éreztük magunkat és megbeszéltük hogy pár héttel később megint találkozunk majd egy napra, családdal együtt gyulán. egy napot voltunk együtt, és szerelmet vallott :))) Azt mondtuk, ok akkor mi most járunk, kit érdekel az a 250km? Elmentem vele egy táborba, ami nagyon jó buli volt. ez mind nyáron történt, és a tábor után kezdődött a suli. valamiért megijedtem és azt mondtam neki, nem szeretnék többet találkozni vele. Egy évig nem láttuk egymást, 3szor beszéltünk telefonon. Következő év nyarán elhívtam hozzánk egy pár napos rendezvényre. Furcsa az élet, mert ezen a pár napon (is) múlt, h most együtt vagyunk. Újra járni kezdtünk. Átvészeltük a gimit (még 2 év), egymástól ilyen messze, aztán amikor felvettek minket egyetemre szakítottunk. Ráadásul a távolság megmaradt, mert két különböző vidéki egyetemen kezdtünk. Egy hónapig bírtuk. Olyan ez, mintha egy mesekönyvet olvasnék, pedig velem történt. 2.os egyetemesti koromban, karácsony előtt kb 2 hétten szakított velem. Messze voltunk egymástól, sokat veszekedtünk, és én többet akartam tőle. Megismert egy lányt, és velem sem volt olyan, mint régen. A csavar most jön: mert egy hónapra rá ott állt az albérletem ajtaja előtt, este 9kor egy szál utazótáskával, h beszélni akar velem, de nem baj, ah nem akarom látni. Még hogy ne akartam volna látni! Kérdéses, hogy összejöttünk-e újra? ha igen, ne legyen. Azóta együtt vagyunk. Még mindig sokat veszekszünk, de a távolságot már legyőztük, egy városban lakunk, ráadásul egy lakásban. Lassan 8 éve mondhatom a páromnak, és 9 éve ismerem. Ne haragudj, ha fárasztó volt, ezzel csak azt szerettem vola elérni, hogy megértsd, bármikor előfordulhat, h szakítotok, de ez csak rajta és rajtad múlik. És az, is hogy ezt hogyan oldjátok meg. Nem érdekes, h msá mit mond, mit hisz, úgy gondolja nem vagytok összeillők vagy nem kellene ilyen komoly akapcsolatban élnetek. Ezek nehézségek, amik megoldhatók, avgy miattuk az egész feladható. Tudom, h nem nyugtattalak meg (mert ugye igazából nem a menses miatt vagy kiborulva, hanem a bizonytalanságtól), de remélem segítettem. talán egy lehetőség, h megbróbálod megbeszélni vele, h mitől félsz. Ha olyan a kapcsolatotok ahogy leírta, még akkor is ha férfi, és akkor is, ha később érik, meghallgat. Ez az én kapcsolatomból származó atpasztalat, de nem feltétlenül igaz rátok. A Jóbarátok meg valami finom kaja pedig csodákat művel. Próbáld még egyszer! :)))