Mama meghalt. Már régen, csak eddig sem írni, sem beszélni nem tudtam róla. Sírni sem sikerült. Eddig. Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy minden szétesik körülöttem. Apuék utcájában álltam és kint voltak a mentők, pont vitték el aput és tudtam, hogy meghalt. Aztán valahogy átkerültem Balázsék udvarába, ahol anyut elütötte egy autó. Valamiért azt éreztem, hogy Laci sincs már mellettem. Csak álltam az ég alatt és azt kiabáltam, hogy "ha már mindent elvettetek tőlem, ami fontos, akkor vegyétek el az életemet is". Azért volt ijesztő minden, mert álmomban meg akartam halni. Nagyon.

Én mindig, mindig élni szerettem volna... Akkor is, mikor nagyon nehéz volt, még abban a pillanatban is, amikor láttam Mátét meghalni, akkor is. Akkor az jutott eszembe, hogy nem tudom, hogyan fogok ezután élni. De az biztos volt, hogy fogok, akarok, akkor is, hogyha minden elveszik.

Hülyén hangzik, de olyan érzésem van, mintha elkaptam volna a herpeszt, ami ezek után bármikor kiújulhat... Néha fel szoktam adni dolgokat, de mindig azért, hogy utána menjek tovább.

Beszéltem erről az érzésről Lacival. Szerinte csak az a baj, hogy mindig túl erős akarok lenni és azt várom, hogy majd mindenen csak úgy túl leszek, hogy meg sem érint...

Ma beszéltem az egyik barátnőmmel, aki a titkos lelki társam az egyetemen. Encsinek hívják, nagyon sokat dolgozik és nagyon okos, kicsit mindig azt érzem, hogy sokkal okosabb és tehetségesebb, mint én. Érdekes volt, mert azt mondta, hogy ő sokmindent odaadna azért, hogy egy kicsit hasonlítson rám. Neki nincsen barátja, nem nagyon jár sehová, folyton fáradt, mert rengeteget dolgozik, de szinte semmit nem keres. Furcsa, hogy én mindig felnéztem rá, ő meg engem irigyel és azt mondja, ha előlről kezdhetné a dolgait, ő is inkább kockáztatna, mint én... Én folyton biztonságra vágyom, ő meg a veszélyre. Én fizikailag veszítettem el a barátomat, Encsi meg lelkileg ürült ki, mert senki nem barátkozott vele, amiért jó tanuló. Én is jó tanuló voltam, de nekem valahogy sikerült nyitnom...

Encsi szerint még tovább kellene nyitnom, mert sok energia van bennem. Azon gondolkozom, hogy lehet, hogy igaza van. Nekem csak mély és régi barátságaim vannak és nem nagyon érdekeltek mások. Encsi szerint adni kellene az embereknek az enrgiáimból, mert akkor stabilabb lennék, több kiutam volna.

 

Meg fogom próbálni... Csak még egy kicsit félek attól, hogy elforgácsolom magam, mert cserbenhagyom azokat az embereket, akik most a világot jelentik. Húúú, ez bonyolult. :-)