Ahogy azt már megszoktam, így az idei karácsonyom sem lett a legtökéletesebb. Nem amiatt, hogy nem azt kaptam, amit kértem, hanem mert az élet gyakorta vág arcon és ez az arcon vágás erre az estére esett. Egészen addig boldog és naiv lehettem, amíg a szokásos internetes kapcsolatokat be nem indítottam (értsd: msn, email-olvasás).

A lelkem tele volt az ünnepek során már jólismert melegség és szeretet egyvelegével, amikor is látom, hogy párom az én életem értelme: Gergő, bejelentkezett. Repestem az örömtől, mert bár csak pár órája ment el tőlem, mégis hiányoltam/hiányolom, de istentelenül. Egyszer csak rámírt. Elsőnek üdvözöltem és Boldog Karácsonyt Kívántam. Azután éreztem, hogy furán viselkedik, mert egyből bekapcsolta a videóbeszélgetést, ami tőle szokatlan. Éreztem valami nincs rendben, bár akkor még nem tudhattam, hogy megint egy jólismert hiba okozza.

Gergő a szokottól fagyosabb, távolibb hangot vett fel, így elkezdtem kérdezgetni, hogy mitörtént, amire sajnos nem egy megnyugtató választ kaptam. Beszélt Chat-en exemmel: Zolival, aki nagy kavaró hírében áll. Sejtettem, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni, főleg ha vele kapcsolatos. Ekkor Gergő nekilátott a kérdezgetésnek, a vallatásnak, mint egy rendőrfilmben, már csak az arcba világító lámpa hiányzott. Arról kérdezett, hogy írtam-e Zolinak, illetve, hogy hazudtam-e neki akkor és ott lent Tápiószecsőn, amikor utána, érte rohantam át a városon.

A lelkemig hatoltak a kérdések, nem értettem miért tesz fel ilyeneket, hisz tudja nagyon jól, hogy a lehető legöszintébben állíthatom, hogy SEMMI NEM TÖRTÉNT, hangsúlyozom, semmi. Tudja azt is nagyon jól, hogy érte az életem is odaadnám, nem kockáztatnák senkit és semmit. Furán viselkedett... Aztán eszembe jutott az igérete, amit ott tett: megbizok benned, ha többé nem teszel ilyet, ez az utolsó esélyed, ha ezt eljátszod többet nem adok. És akkor az is eszembe jutott, hogy megigértette velem, hogy az öszinteségre helyezzük a hangsúlyt ezekután. Igen ám, de vannak dolgok, amik köztünk, nők között maradnak, és ilyenek a közösen kitervelt bosszúk, amik bár édesek könnyedén visszafelé sülhetnek el. Ez történt az én esetembe.

Bár nem mondtam el Gergőnek, hogy bosszúhadjárat keretében írtam Zolinak és nem érzelmi indíttatásból, ahogy azt elgondolta. Azt  se mondtam el, hogy kivel szövetkeztem, semmit. Ám Chat-en engem ismernek, már amennyire megismertettem magam velük. Tudták nagyon jól fent, hogy kedvesemért ölök, sőt azt is tudták, hogy mennyire boldog vagyok vele és hogy mennyire szeretem, de ez a szemétláda: Zoli, beleköpött a levesembe. Azt hitte, így karácsony táján, még hatásosabban vonhatja magára a figyelmem azzal, hogy tönkreteszi az én amúgy normálisan és a lehető legharmonikusabban működő kapcsolatomat, pusztán becsvágyból, vagy féltékenységből, pont úgy, mint ahogy névrokonom-szövetségesem kapcsolatát.

Ez a lány: nevezzük Mónikának, 27 éves, Dorogon lakik. Anno ennek a seggnek volt a munkatársa. És hát hol másutt feszítse ki a hálóját, mint a házkörül, így könnyű vadászni. Nos, Mónikának addigra már volt egy remekül működő kapcsolata, amit épp szorosabbra akartak fűzni, ekkor lépett bele ez a segg a képbe. Mónika kerekperec kijelentette, hogy nem akar tőle semmit, lévén, hogy egy remek párkapcsolatban él együtt a párjával. De Zoli nem bírt leállni, ezt felhívásnak vette, így még erőteljesebben hajtott rá Mónikára. Egy alkalommal Mónika épp távol volt partnerétől, mert haza utazott a szüleihez. Ekkor Mónika és partnere Chat-en beszélgettek, amikor megjelent és mindenféle hülyeséget kezdett el összehordani. Ezért Mónikát számonkérte a partnere, majd hosszú beszélgetések árán végül meggyőzte az igazságról, tehát arról, hogy semmi köze nem volt ehhez az alakhoz. Mónika partnere nem nyugodott, bosszúszomjas volt lévén hogy a nőjéről van szó. Igyekezték lépre csalni Zolit, de valahogy mindig kicsusszant a kezükből. Aztán hírtelen eltünt a színről. Zolit elbocsátották a munkahelyéről, általam ismeretlen okokból.

Később így kerültem be a képbe. Látták, hogy Zoli egyre gyakrabban írkál nekem, aztán hogy milyen szövegeket lök és óva intettek. Elsőre nem fogadtam meg a tanácsukat és belementem a játékba. Már akkor tudnom kellett volna, hogy ez az alak örült és veszélyt jelent számomra, de én vakmerő és ostoba voltam. Néhány héttel később Mónika rámírt, megkért arra, hogy eszeljünk ki egy módszert arra, hogy csaljuk megintcsak lépre Zolit. Elmesélte a történetét és hogy mire kell odafigyelni. Egyre sürübben jelent meg, aztán megint eltünt.

Itt lépett be az életembe életem értelme Gergő. Már jóformán alig gondoltam Zolira, nem is kerestem, amikor megjelent. Summa summarum végül megtörtént az a szerencsétlen esett, hogy lent voltam és lefeküdtem vele, megcsaltam így azt az embert, aki jobb emberré tett. Szörnyen éreztem magam. Hosszú hetekig azon gondolkoztam hogyan oldhatnám meg a helyzetet.

Ekkor Mónikával újra beszéltünk. Elmeséltem hogy jártam és hogy mennyire óvatlan voltam. Így jött a "végső" megoldásos módszer. A feladatom az volt, hogy elcsavarjam Zoli fejét. Telebeszéljem mindenféle hazugságokkal, ahogy azt a többi lánnyal is tette. Egyre többször írtam neki levelet amikor úgy tünt megcsappan az érdeklődése. Ekkor sajnos a kapcsolatom kezdet félre síklani Gergővel és majdhogynem végleg szakítottunk. De ahogy kimondtuk a szakítást, úgy meg is bántuk. Össze voltam zavarodva, de céltudatosan a terv szerint cselekedtem.

Mikor lent jártam Zolinál vélhetőleg ő már elég semleges volt, de adta a szokásos te nagyobb és erősebb vagy nálam dumát. Nem akartam túlzottan beleélni magam a szerepembe, így távolságtartóbb voltam. Az nap éjszaka SEMMI nem történt közöttünk. Együtt aludtunk és kész. Másnap reggel kikisért a buszmegállóba, de mint egy barátot. Nem is számítottam jobbra. Tudtam a mostani feladatom sajnos sikertelenül hajtottam végre. De ezzel nem is foglalkoztam tovább.

Haza jöttem és azt kellett látnom, hogy Gergő elhagyott. Dühös lettem és sírni kezdtem, amikor azt láttam, hogy  a ruhái és minden személyesebb tárgya eltünt. Nem akartam elhinni. Nem akartam veszni hagyni a kapcsolatomat, nem akartam elengedni azt az embert, aki igazán nővé változtatott, aki megadta mindazt, amire csak nő vágyhat. Tehát mindent megtettem azért, hogy Gergőt visszaszerezzem és többé el ne eresszem. Átrohantam a városon, felültem az első vonatra és némi pénzzel, sebkendővel és kulcsal a sebembe elindultam az éjszakába. Elsődleges célként azt akartam, hogy Gergő újra itthon legyen velem. És sikerrel jártam. Hihetetlenül boldog voltam, mintha megnyertem volna a főnyereményt, végülis meg is nyertem. Az nap este, amikor Gergőt hazahoztam senki se sejtette, hogy ő van nálam. Bátyám azt hitte valami idegen pasit hoztam fel a lakásba és jól bezárkozott. Így akkor titokban maradt Gergővel való békülésünk. Később teljesmértékig hazahoztam Gergőt. Újra visszaköltözött és minden jobb mederben folydogált.

És most érek ahhoz a részhez, amikor sajnos Gergőnek el kellett utazni Bulgáriába, ami rohadt messze van Pestől. Ám mielőtt elment megkért, sőt megigértette ismételten azt, hogy nem pasizok, nem netezek sokat és hogy eszem és alszom rendesen. Megigértem és hozzá tettem, hogy igyekszem a netezést és az evést-alvást rendes időrendben tenni. De ahogy az lenni szokott, jóformán egész nap a gép előtt ültem, volt hogy semmit nem csináltam csak bambultam bele. Közben aggodtam érte, hogy hol lehet már, mi van vele, mit érez, eszik vagy alszik rendesen. Végül úgy kb. az 5. napon, amikor távol volt, sikerült internetszolgáltatót találni, amin keresztül legalább Chat-en beszélni tudtunk. Azon a Chat-en, amiről fentebb már írtam. Tiszta sor volt, hogy a fenti tagoknak mesélek páromról, hogy mennyire szeretem és így tovább és így tovább... Tehát amikor feljött már mindenki tudta ki ő. És hogy mennyire szeretem. Remek megfigyelőkké váltak akaratlanul is.

Így a megcsalás vagy bármilyen másnemű rossz cselekedet szóba se jöhetetett, mert egésznap csak vagy gépeztem, ettem-ittam, stb. vagy aludtam. Se kedvem, se engergiám nem volt semmihez, pláne nem volt ahhoz, hogy most pasikat hajtsak. De minek is hajtottam volna? Én Gergőt Szeretem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Amikor végre valahára hazaértek azt kívántam az Univerzumtól, hogy ő ébresszen, mindegy hogy mennyire vagyok fáradt és mennyire nem. És igen, ebben az esettben is élt a Vonzás Törvénye, amit nagyon komolyan veszek. Boldog voltam  pár napig míg velem lehetett, és végül reggel el nem kellett mennie haza, hogy együtt Karácsonyozzon a családjával, amit teljesmértékig természetesnek vettem, de azért nehéznek véltem. És amikor vele beszélnék, az ünnepi hangulatomban akkor ezt kell hallanom, hogy Zoli ellenhadjáratot kezdett ellenem. Ezek után ésszerűnek tartom, felfüggeszteni, sőt örökre beszüntetni ezt az egész hülyeséget, ezzel csak magam alázom meg és persze Gergőt. Felesleges szélmalomharcot vívni, az ilyen alakok mindig túlélnek mindent, mert az aljasság ellenállóvá tesz.

Végül az msn-beszélgetés végére sikerült normál mederbe terelni a beszélgetést és normális, civilizált emberek módjára beszélni. Sajna korán el kellett mennie a géptől, ezért búcsúzóra vettük a formát. A szeretlektől a hiányzol és végtelen szer feketelyuk szövegen át mindenféleképp elbúcsúztunk.

Továbbra is fent tartom azt a kijelentésem, hogy Gergő életem férfija, és végtelenül szeretem őt. Érte bármikor bármit megtennék. Annyira szeretem hogy többé sose akarom szomorúnak vagy csalodottnak látni, és ezért mindent beleadok, amit csak lehet. Elcsábítom, babusgatom, szeretgetem, mindent amire csak vágyhat egy férfi, megadom neki - legalábbis remélem, mert ő ezt állítja. Lényeg ami lényeg, hogy nem tettem semmit se Zolival, nem feküdtem le vele, nem akartam semmit se tőle, bár az elküldött levelek mást tükröztek, de az is egy bosszúhadjárat része volt. Hozzá teszem az itt leírtak az utolsó betűig igazak. Tehát én innentől kezdve felhagyok minden nemű Chat-eléssel, nem írók, nem válaszolok a szarházi leveleire, írásaira, sms-eire. Részemről röviden ennyi volt a Zolis történet.

Immáron 1000000000000000000000000000000000%-ig a drágaságomé leszek, a figyelmet teljes mértékig rá irányítom. Annyira szeretem majd mint ahogy most is de talán még ennél is jobban, sőt még annál is jobban, mint ahogy egy férfi megérdemelheti. Vele igazán érzem, hogy jobb lesz a világ, még a sötét borús napok se annyira rosszak, ha velem van. Remekül érzem magam a társaságában, ha ölelhetem, ha csókolhatom, ha érezhetem a teste melegét vagy akár az illatát. Elég csupán a közelsége is, az a biztonságos tudat, hogy ő itt van bennem és én ott vagyok bent legbelül nála. Ha távol is vagyunk egymástól mégis együtt, mert már soha többé semmi se lesz ugyan olyan nélküle. Személyszerint azt érzem, hogy ő mélyen gyökeret vert a szívembe és ha ki kéne szakítanom, akkor vele halna minden szép és jó.

Mára viszont zárom soraim, mert mire belekezdtem már akkor is 25-e volt, pedig én a 24-e estéről kezdtem el írni.

További Kellemes Ünnepeket Minden kedves Blogernek és olvasónak! Neked is! ;-)

Üdvözlettel:

Minnácska