Ostoba vagyok... hiszek és belebetegszem. Hogy pontos legyek csak hittem. Megint olyanba, aki nem érdemelte meg. Na kitaláljátok kiben? Nem? Zoliban. Egy színész, ravasz szoknyapecér. Behülyitett én meg bevettem, hogy bármit is akar tőlem, nem akart ő egyebet, csak egy röpke menetet.

Mindegy, én voltam a hülye. Kockáztattam a kapcsolatom, ami csodálatosan alakult, egy olyan alakért, akinek csak egy alkalom voltam. Egy bejegyzés, egy strigula. Ostoba vagyok...

Mondanom sem kell, hogy meggondolatlanul cselekedtem. Csoda, hogy még szerencsésen jöttem ki ebből a lehetetlen helyzetből, hála szerelmem hitének és bizalmának. A szerelemről nem is beszélve.

A legrosszabb az egészben az, hogy egészen eddig azt hittem terhes lettem tőle, mert hát rendesen bevoltam csipve, amikor megtörtént az, aminek nem kellett volna. Így közöltem Gerivel, hogy úgy készüljön vagy ő vagy Zoli a gyerek apja.

Persze mindez végül csak kacsának bizonyult. Csupán a stressz és az idegeskedés miatt késett. De most, hogy megvan akkor sem tudok nyugodni. Orvoshoz egyellőre nem megyek, amíg nincs vége. Talán utána kivizsgáltatom magam, nehogy gubanc legyen.

Geri mindvégig kitart mellettem, immáron 2 kerek hónapja. És, ami a legjobb, hogy hozzám költözött, így reggelente együtt ébredünk és este együtt fekszünk. Minden percet értékként kezelek. Szeretem őt, és ha ő nem lenne, én félember lennék. Nagyon-nagyon szeretem.

Gondolatban már a felesége vagyok, gondolatban már gyerekeink vannak, hatalmas házunk csodás kerttel és két cicával és egy kutyussal. De ez még odébb van.

Egyellőre a fájdalmakkal és a női bajjal foglalkozom. Folyton agyalok. Zolin és Gerin. Nem azért, mert úgy érezhetem, most át kellene gondolnom jól válaszottam, nem kell, mert tudom, hogy jól válaszottam. Geri csodás fiú, akit csak szeretni lehet.

Mindig egy megoldásra jutok: Zoli egy s*ggfej, egy szemétláda. Hülyitett és kihasznált. De mára ennyi asszem...