Nagyon hiányzik az én Gerim. Hogy miért? Egyrészt mert nagyon szeretem, másrészt pedig ma nem tudtam vele beszélni, pedig nagyon de nagyon szerettem volna, ha csak néhány mondatott, de beszélni. Ehelyett elmehetettem egy előadásra anyám helyett.

Nem tagadom tartalmas és tanulságos volt. Többek között bemutattak egy rakadt Aloe verás terméket, ami valóban hasznos és értékes ásványi anyagokat, vitaminokat stb. tartalmaz. Attól függetlenül, hogy kötelességből kellett elmennem erre a bizonyos előadásra, mégis tanulságosnak tekintem. Terveim között szerepel, hogy beszerzek néhányat, ezzel is téve egy lépést az egészséges életmód felé. Mert ha jobban belegondolunk az ember miért is dolgozik folyton az életében? A pénzért, később pedig azért, hogy a nagy hajtás közepette kialakult betegségeket orvosolja. Kérdem én szükséges ennyit hajtani és tönkre tenni a szervezetünket? Hát persze, hogy nem. Ahogy a mondás is tartja az egészséget nem lehet pénzen megvenni. Viszont, ha jobban belegondolunk, akkor egy minimális idő ráfordítással és némi anyagi befektetéssel fent tarthatjuk az egészségünket. De ez most fele annyira sem fontos, mint amiről írni szeretnék.

Tegnap egy kedves lány, névszerint Lilla felvett msn-partnerei közé. Rövid beszélgetés alatt szimpatikussá vált számomra. És ahogy előre haladt a beszélgetés sor került arra is, hogy Lilla bemutassa számomra az által készített kisfilmet, amit anno a csádjának készített. Ahogy az lenni szokott én féltékeny fruska lévén akartam egyet. Persze nem önző módon. Így kérésemre
elkészítette ezt a videót, amit a linkrekattintva megtekinthettek. Szerintem nagyon édi lett...

http://www.youtube.com/watch?v=x1n54ffdDiI

Asszem mára ennyi...

Pux

Minna

Tegnap épp életem talán legaranyosabb és legjobban szeretett pasijával csacsogtam, amikor megláttam, hogy bejelentkezett. Hirtelen nem is tudtam írni sem a döbbenettől. Eközben azon imátkoztam, hogy ne írjon rám. És mit ad isten? hát rám írt. A szívem a torkomba dobogott, nem azért mert valamit még éreztem iránta, hanem a keserűség miatt, fájt látni, hallani, olvasni azt amit ő ír. Borzalmas volt.

Ő lenne az a bizonyos alak... pff.

Majd drágaságom: Geri lefeküdt aludni, így gyorsan elköszönt tőlem és jöhetett a szokásos 'szeretlek, én jobban szeretlek, nem én jobban szeretlek' játék, majd a búcsúzás.

Ő lenne a drága Gerikém... love love.

Egészen addig nem is válaszoltam neki, míg Geri ki nem lépett. Bűnösnek éreztem magam, mintha megcsalnám Gerit Zolival. Szörnyű... Mégis nem szóba elegyedtem Zolival. Hogy miért? azt csak az ég tudja, mert én már nem.

Még valamikor délután, amikor haza értem, akkor írtam egy búcsú levelet Zolinak, ami a következő volt:

"Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor bizonyos mértékig tisztábbá vált számodra, hogy azt, amit a szíved mélyén akartál, és amiről folyton-folyvást győzködtél az most valóra válik.
Ezt a rövidke üzenetet is  azért íróm, hogy emlékként örizz meg. Hogy jóként vagy rosszként azt te döntsd el. Én akartam, hogy működjön, de nem ment. Most már belátom az igazad.
Sajnálom, hogyha úgy érzed rám fecsérelted az időd. Viszont én nem bántam meg. Sok mindent tanultam tőled. Többek között azt, hogy hogyan fogadjam el magam olyannak amilyennek az isten teremtett. Megtanultam elgondolkozni, még akkor is ha az látszólag nem is így tünik. Megtanultam félni, a jövőtől, a holnaptól, a szerelemtől, ami talán sosem jön el. Mégis hálásnak érzem azért, hogy megismerhettelek - bár te már mondtad: téged senki sem ismer -, továbbá, hogy időt szántál rám, meghallgattál és szerettél úgy és annyira, amennyire tőled a lehető legjobban tellett.
Mivel talán ez a búcsú levelem, úgy vélem ideje elmondani azt, amit talán te is tudtál már régen. Nagyon megszerettelek, ettől féltem, és meg is ijedtem tőle. Zavarodott lettem és menekültem, de már értem, hogy miért. Mert a lelkembe akartalak zárni, de ezt senki sem teheti. Ahogy a madarakat sem szabad bezárni, hanem hagyni kell a szabadégen szárnyalni, úgy téged sem zárhattalak be.
Emiatt döntöttem úgy, hogy a búcsút választom mint az örök kárhoztatást.
Sajnálom."

Amikor fellépett msn-re és rám írt, akkor még nem sejtette, hogy én már lemondtam róla végleg és most ő tök fölöslegesen próbálkozik. Végül jeleztem neki, hogy skype-on írtam neki valamit, amit érdemes lenne elolvasni.

Ekkor úgy döntöttem kilépek msn-ről mert a kettő nálam gyakran összeakad. Skype-on írtam neki, hogy elolvasta-e az üzenetet. Vissza írta hogy nem. Hát átküldtem neki újból. Majd megkért, hogy beszéljünk mikrofonon. - Jó rendben. - gondoltam mit sem sejtve.

Amikor beleszólt, hallottam, hallottam hogy az imént még sírt és alig bír meggyűrközni a könnyeivel. Sajnálatot és szánalmat éreztem iránta, de semmi többet. Hiába akarta a lelkiismeretem elhitetni velem, hogy rosszul cselekszem, pedig nem, nem cselekedtem rosszul egyáltalában. Tök ésszerű lépés volt. Hajlandó voltam vele beszélni, ami nálam már nagy szó azok után amit éreztem.

Végül addig-addig csürte-csavarta a szavakat, mígnem majdnem meggyőzőtt, hogy jobb lesz őt választani, amikor megérkezett a bátyám és látta kivel beszélek. Kicsit mérges volt és el kezdte nekem ecsetelni, hogy nem nézi jó szemmel hogy több pasit hülyitek, mert valaki ebbe a piszkos kis játékba még bele is pusztulhat. Igazat adtam neki. Megkért bátyám arra, hogy hozzam meg a döntésem úgy, hogy a mellett döntök, akit jobban akarok. Nehéz volt a választás... na jó nem, de sokat segített bátyám benne, szóval kerek perec kimondtam, hogy végleg vége és felejtsen el.

Zoli még utoljára azt mondta, hogy önző és szemét vagyok, mert nem adtam neki egy pici esélyt sem, hogy küzdhessen értem. Istenem az égbe, hát mutassa már meg mikor és mit tett utoljára meg értem! Mikor jött fel értem pestre? mikor adott virágot? mikor vitt el valahová? mikor szeretet igazán? Ja, hogy ezekre a kérdésekre nem tud válaszolni, nos ez öreghiba.

Egy biztos én képtelen vagyok bizionytalan emberrel együtt lenni. Nekem Geri kell. Ő képes volt a városban koborolni és felkutatni, hogy láthasson, csak mert elkerültük egymást, amikor kimentem elé a Keleti pályaudvarra.

Ez is vicces sztori. Elvekben 11:45-re ért fel a vonata Tápiógyörgyéről. Én meg valamikor fél 1 felé ébredtem fel. Pff neki. Ideges kapkodásba kezdtem, se összepakolni, se sminkelni nem maradt időm, így rohantam ki a keletibe. Amikor kiértem sehol sem találtam. Biztosra vettem, hogy elment haza az éppen induló vonattal. Ideges lettem, haragudtam magamra, hogy ennyire hülye voltam. Teljesen elszontyolodtam.

Hazafelé a buszon előre elátkoztam magam az ostobaságomért. Folyton ő járt az eszembe és az, hogy csalodást okoztam neki. Szörnyen éreztem magam.

Végül haza értem, hívtam a liftet, ami mint egy csiga ért le. Tudtam, hogy anyu azt fogja kérdezni, hogy mi volt, a terveim között szerepelt, hogy megmondom, hogy az történt, amit érdemeltem. Míg ezen filoztam felértünk a kilencedikre. És ekkor nem hittem el azt, amit láttam.

Geri az ajtóban állt, egy csodaszép vörösrózsával és egy édes kis plüssmacival, amivel azóta is együtt alszom. Azt hittem nyomban a nyakába borulom és agyon csókolgatom, amíg folytatásért nem könyörög. De nem így tettem. Beinvitáltam. Na ekkor kapcsoltam. Kupi van a szobámba. Egy villámsebességű rendrakást rendeztem anyu segítségével.

Amikor elkészült beinvitáltam. Örültem neki, hogy itt volt, így könnyebb volt már minden, még az ég is kékebbnek látszott. Megfogadtam magamba, hogy bárhogy is alakuljon, ma megkapja tőlem az első csókot.

Egész délután beszélgettünk és beszélgettünk és beszélgettünk. Közben ő folyamatosan nézett azzal a csodaszép zöld szemével, azt hittem megzabálom. Végül együtt sütiztünk és ebédeltünk meg. Ez is romantikus hangulatba telt. Utána kimentünk az erkélyre levegőzni. Szinte mint egy gyerek úgy csodálkozott rá a látványra, ami elé tárult. Hatalmas zöld terület és szép rálátás a Gellért hegyre, távcsővel még a Citadella is látszik. Amíg ő a tájban gyönyörködött, addig én őt figyeltem, ahogy beszél, ahogy mozog a szája, ohh.... abban a pillanatban lecsókoltam volna. Isten írgalmazzon a lelkemnek. Bele estem, véglegesen, de nem bántam meg, még a mai napig is nagyon nagyon szeretem. Az a nap csodás volt, talán életem legszebbje, amikor értem, hozzám jött a drága. :D

Visszatérve az alapgondolathoz. Egyellőre még nem tudok semmit sem, de könnyen lehet, hogy Zoli megint keresni fog. De könnyebb lesz, már sokkalta könnyebb lesz elhajtani a francba. GERI-t szeretem és ő érte élek, neki élek. Szerettem tegnap, szeretem most, szeretem holnap és az örökké valóságon túl.

És hogy élménybeszámolom izlésessen legyen befejezve, röviden ismertetem a tanulságot. Sosem szabad egyszerre több fiúval ismerkedni, mert ez nem fer a másikkal. Sosem szabad elsőre mindent elhinni nekik azt, hogy szeretnek, mert nem téged, hanem egy képet szeretnek. Légy óvatos és vigyázz nagyon a szívedre.

Asszem ez egy Tanulságos nap volt.

Fel nem tudom fogni, hogy egyes férfiaknak gunyolt egyedek, hogy képzelik, hogy bántóan méregetnek, majd közlik veled, hogy arra se vagy jó, hogy megfőzd a vacsorájukat. Szexre lehet, de másra nem.

Azt hiszem ez mindenen túl megy.

Zoli, akinek lentebb beillesztettem a képét, tegnap éjszaka előszeretettel gunyolódott rajtam, a gondjaimon, a testemen és így tovább. Emiatt elhatároztam, hogy lesz*rom a fejét úgy, ahogy illik. Arra sem méltó, hogy rápillantsak. Szánalmas egy alak. Bár a férfiak többsége az.

Viszont annak ellenére, hogy ő előszeretettel szemét volt velem én akkor sem alacsonyodok le az ő szintjére. Továbbra is elhiszem és érzem is, hogy én így vagyok megfelelő, ahogy vagyok. Imádom magam és tisztelem azokat, akik eképp vélekednek a testükről.

Akik még nem fogadták el magukat és továbbra is a hibákat nézik magukon azoknak azt tanácsolom, hogy szánjanak egy teljes napot testük teljes mértékű megvizsgálásán és nézzék meg azokat a pontokat amelyek szép formásak illetve amiket ők maguk is szépnek találnak. Ha egyedül nem megy akkor kérjenek segítséget, mondjuk a pasijuktól és részletesen vizsgálják meg a testüket együtt.

Mára asszem ennyi.

További szép napokat.