Eddig igyekeztem megoldani a problémáimat. Vagy ha nem is oldottam meg, de sokat gondolkoztam azon, hogyan pipáljam ki a dolgokat. De valahogy egyszercsak besokaltam. Én addig nem is éreztem semmit, amíg edzés közepén ki nem borultam. Sírtam, mintha még sose tettem volna, és 17 évet kéne bepótolnom. Nem is tudtam pontosan miért. Azóta igyekszem nem gondolni ezekre, mert olyan érzékeny vagyok. Miután kiadtam magamból a nagyját edzésen szerencsémre pont szünet jött, amit a szobámban fekve, filmetnézve töltöttem. Nem is gondoltam semmire, és nem is találkoztam senkivel. Most is inkább csak élek bele a semmibe, nem törődöm semmivel, mert félek kiborulnék. Csak gyűlik körülöttem a sok megoldatlan dolog, és egyikkel sem tudok foglalkozni. Egyszerűen nem tudok szembenézni velük.