Mostanában az élet fura. Mintha lelassult volna. A körülöttem lévő embereknek pezsegnek a mindennapjai, folyton új dolgok veszik őket körül. Én meg csak állok egyhelyben, a történések elhaladnak mellettem, mintha megfeledkeztek volna rólam. Azt hittem, ha bonyolult dolgokba fogok, lefoglalom magam. De ezek a dolgok a nyakam köré tekerednek, és szépen lassan megfojtanak. Hiszen egyet sem sikerült megoldanom közülük. Mikor már sok volt nekem, kerestem egy másikat, majd egy másikat, és később belefutottam az előző megoldatlanokba. Így üldöznek nappal, éjszaka, ébren, és az álmaimban. Nincs nyugodt percem, mert mindenhol ott vannak. Amibe már kedzek beleőrülni. De ami a legszebb, nincs menekvés...