A szilveszter óta eltelt már két hét, de az ott történtek még mindig bolygatják az osztályt. A legtöbb kialakult pár azóta csak erről beszél egymás között, és tökéletesen lerendezték. Mi vagyunk az egyetlenek, akik alig hozták szóba, vagy ha mégis, nem mentünk bele a részletekbe. Pedig kéne. Néha csinál olyan dolgokat, amikez nem szokott, csak a buli után tette. Olyan szivesen megmondanám neki, hogy ne játszon velem, hagyjon inkább békén... De nem megy, akárhányszor ránézek, azt kívánom bárcsak oda jönne hozzám. Ha megteszi akkor szalad az idő, és már el is ment. Ám ha beszélnénk, félek csak annyit mondana ismét, hogy nem akar semmit. De lehet, hogy az jobb lenne. Tovább léphetnék, végre egyszer... talán

Mikor kilencedikes voltam, a második félévben megtetszett egy srác. Ennek már két éve, és még mindig nem vertem ki a fejemből. Mivel az elveimmel ellenkezett sose nyitottam felé, neki meg biztos nem tetszettem, ezért nem kezdeményezett ő sem. Mikor ezt meguntam elmondtam neki az egészet, ő csak annyit mondott legyünk csak barátok. Mondtam hogy semmi baj, és tényleg nem is volt, folytattam az életem. De idén szilveszterkor egy elég romantikus estét töltöttünk együtt. Minden régi érzés felszínre került, és teljesen elnyomta a vívást. Már eszembe sem jut, pedig olyan büszke voltam magamra azért, mert nem gondolok rá sokat. Erre tessék, nem tudtam mi csináljak, csak egy este volt neki? Bár az volt az érzésem, hogy el fog sétálni mellettem hétfőn a suliban és tetteti, hogy nem történt semmi. De meglepő módon hozzámszólt, és emlegette a közös esténket is. De nem lettem okosabb tőle,hiszen semmi konkrétat nem mondott, időt meg nem akarok pazarolni rá...Mihez kezdjek már megint?