Most aztán jól megcsináltam. Unatkoztam, és fel akartam pezsdíteni a mindennapjaimat, ráadásul el akartam rejtőzni a srác elől, aki megnehezíti a dolgaimat. Tehát elmentem edzeni, hogy ezek megoldódjanak. Rutinná vált, már nem is tudom mit kezdenék nélküle. De megoldoldódott valami? Nem... A suliban még mindig ott a srác, ki tudja mit gondol, mikor összezavar. Aztán kilépek és edzésre megyek. Ott is annyi a srác... ráadásul helyesek és izmosak. Tehát nem jártam sokkal jobban. Minden nap más srácot veszek észre. Szóval csak több stresszt okoztam magamnak. Néha elgondolkozom azon, hogy kellett-e ez nekem. Egy plátói dolog lehet jobb lett volna mint 5... de már mind1. Úgy érzem sarokba szorítottam magam. Kiút meg nincsen. Kezdek egyre jobban pánikolni, hogy mihez is kezdjek most. De ötletem az még nuku. De valahogy majd csak elboldogulok....