Azt hittem, hogy ha több időt töltök a vívóteremben az segít elfelejteni dolgokat. De nem gondoltam, hogy más, hasonló problémákat vethet fel.  Körülvesznek az olyan srácok akik mindig is tetszettek. Mert hát a "nagy szerelem" is vívó volt még sok évvel ezelőtt. A hozzá hasonlók járnak-kelnek mellettem nap mint nap. Rettentő fusztráló. Elvonják a figyelmem, és csak annyit látnak hogy bénázok. Tehát heti 4-szer megyek égetni magam. Mégis élvezem, egy kihívás ellenük.  Csak még nem tudom milyen fegyverrel győzhetem le őket, hiszen a saját pályájukon egyenlőre verhetetlenek. Asszem a legalapvetőbb, legősibb, ám leghatásosabb módszert vetem be. A női báj verhetetlen...

Az élet változik mostanában. Zsúfoltabb lett, kevesebb időm van gondolkozni. A hétköznapjaim a sulipad után a vívóteremben végződnek. De napközben látom, ott van, néha késztetést érzek. De szerencsére már ritkán. Lassan csak egy srác lesz a sok közül, és jogszerűen birtokolhatja a 'régi' jelzőt. Az heti 4 edzés más fontossági sorrendet állítat fel velem, és az vívást helyezi előtérbe. Így az érzések hamarosan a múlté lesznek...