A nyár olyan, mitha az évzáró után elaludnék és csak szeptemberben kelnék fel újra. De
eközben megélhetem a legvadabb vágyaimat, a szabadság korlátlan és csak a képzelet szabhat határt. A nap
simogatja a bőrőm, lágy szellő dobja hátra a hajam. Mintha nem létezne idő, ám valós múlásában éjszakává
változtatja a nappalt. De minden csak ilyenkor kezdődik, nincs szükség alvásra, hiszen álmodunk. Az éjjel
felváltja a napozást, a heves vizicsatákat, marad a kacagás a jókedv, ám érkezik az alkohol, a mámor és még
a határtalan szórakozáson is túlmenő vadulás. De amikor az ébresztőóra hangja elránt a nyár melegéből,
vissza a való világba, máris visszavágysz. Ezért kell megtölteni a nyarat olyan emlékekkel, amikre jó lesz
visszagondolni az iskolapadban ülve, csak merengve azon, hogy milyen jó volt nekünk...