A nyár olyan,  mitha  az évzáró után elaludnék és csak szeptemberben kelnék fel újra.  De

 eközben megélhetem a legvadabb vágyaimat, a szabadság korlátlan és csak a képzelet szabhat határt. A nap 

simogatja a bőrőm,  lágy szellő dobja hátra a hajam.  Mintha nem létezne idő, ám valós múlásában éjszakává 

változtatja a nappalt. De minden csak ilyenkor kezdődik, nincs szükség alvásra, hiszen álmodunk. Az éjjel 

felváltja a napozást, a heves vizicsatákat, marad a kacagás a jókedv, ám érkezik az alkohol, a mámor és még

a határtalan szórakozáson is túlmenő vadulás. De amikor az ébresztőóra hangja elránt a nyár melegéből, 

vissza a való világba, máris visszavágysz. Ezért kell megtölteni a nyarat olyan emlékekkel, amikre jó lesz 

visszagondolni az iskolapadban ülve, csak merengve azon, hogy milyen jó volt nekünk...