Az élet változik mostanában. Zsúfoltabb lett, kevesebb időm van gondolkozni. A hétköznapjaim a sulipad után a vívóteremben végződnek. De napközben látom, ott van, néha késztetést érzek. De szerencsére már ritkán. Lassan csak egy srác lesz a sok közül, és jogszerűen birtokolhatja a 'régi' jelzőt. Az heti 4 edzés más fontossági sorrendet állítat fel velem, és az vívást helyezi előtérbe. Így az érzések hamarosan a múlté lesznek...

Ismét a sulipadban, minden a régi. Magunk mögött hagytuk a nyarat, asszem teljes mértékben. A jól ismert régi érzések körvonalai látszanak sajnos. De társult hozzájuk egy új, még nem tapasztalt. De a körvonalak mélyülnek, és taszítanak engem is a mélybe mint régen. Igyekszem ezt nem hagyni, és kiradírozni minden emléket. Eltűnt a nyári srác... Nem is bánom, nem is hiányzik. Bár a régire sem vágytam, helyette találtam egy újat, aki jobb, és kevesebb fájdalommal járó. De el kellett mennünk külföldre, ahová az új nem jött. Csak a rági kísért, túlságosan közel. Amilyen közel még nem is merészkedett. De most nekem kell távolságot tartanom. Vagy megint az én szívem bánja. Az új felé kell mennem tehát. De a régi jobban vonz. Hát erőt veszek magamon, és az újra összpontosítom minden érzésemet, elvéve mindet a régitől...

Mit csinálsz, ha egy összezavarodott szerelmes vagy? A srác akiért odavagy, megkavar. Nem tisztán szerelem, vegyül a düh, a félelem, a bizonytalanság, a humor és a vágy is vele. Ki tudja mikor melyik kerekedik felül. Van, hogy nem is érzed magad szerelmesnek, őt sem érted, a világ felfordul és nem találod a helyed. Nem tudod mit mondj, még a gondolataiddal sem vagy tisztában. Sokasodnak a miértek, és a hontalan világ kidobni készül magából. Vajon a válaszok is megérkeznek? Senki nem tudja. Még abban sem vagy biztos, hogy téged érdekel...

A nyár olyan,  mitha  az évzáró után elaludnék és csak szeptemberben kelnék fel újra.  De

 eközben megélhetem a legvadabb vágyaimat, a szabadság korlátlan és csak a képzelet szabhat határt. A nap 

simogatja a bőrőm,  lágy szellő dobja hátra a hajam.  Mintha nem létezne idő, ám valós múlásában éjszakává 

változtatja a nappalt. De minden csak ilyenkor kezdődik, nincs szükség alvásra, hiszen álmodunk. Az éjjel 

felváltja a napozást, a heves vizicsatákat, marad a kacagás a jókedv, ám érkezik az alkohol, a mámor és még

a határtalan szórakozáson is túlmenő vadulás. De amikor az ébresztőóra hangja elránt a nyár melegéből, 

vissza a való világba, máris visszavágysz. Ezért kell megtölteni a nyarat olyan emlékekkel, amikre jó lesz 

visszagondolni az iskolapadban ülve, csak merengve azon, hogy milyen jó volt nekünk...