Az elmúlt napokban úgy éreztem, hogy be vagyok szorulva a hétköznapokba és hogy semmi kiemelkedően nagy dolog nem történik velem. Tegnap azonban ez kicsit megszűnt... egyrészt azért, mert végre olyan tavasz hangulatban voltam és valahogy a tavasz illatától és a napsütéstől kicsi megkönnyebbültem. Imádom a tavaszt! Másrészt pedig voltam csajos talin. Nagyon szeretem az ilyen összeülünk és dumálunk mindenről órákat. Bár most ezt egy kicsit laposabbnak éreztem, mint máskor, nem tudom miért.. mondjuk azért szerintem, mert szinte mindenki mindenen agyonstresszeli magát az elmúlt időben... mint én kb. tegnaptól a szakdolgozaton.... már le kellene írni pár oldalt és nem csak jegyzetelni.. de annyira rossz, hogy az összes idő erre a szabadidőmből megy el és ha van egy kis szabadidőm, akkor ezt kell csinálnom. Ha meg mást csinálok, akkor ott van bennem a lelkiismeretem motoszkálása, hogy 'hééééééééé! nem a szakdogát kellene írnod?'. Szóval nem egyszerű, de késze lesz. Kész kell lennie időre! Aztán este még találkoztam Á.-val a pókerversenyen. Nagyon ügyi volt! ó volt ott lenni mellette, bár az ő szempontjából ez nem volt annyira szrencsés, mert úgy éreztem, hogy eléggé elvontam a figyelmét a dolgokról.... De így is nagyon jó volt. Aztán a verseny után nagyot sétáltunk. Már nagyon hiányzott egy nagy beszélgetős séta. Jól éreztem magam vele. Kár, hogy nem vagyok szerelmes, mert ha az lennék, akkor nagyon boldoggá tehetnénk egymást. Tehtá nagyon jó volt a tegnap, leszámítva, hogy az utols pár száz méteren majd leszakadt a lábam.. kellett nekem magassarkúban menni.

Aztán ma csak az eső meg a tanulás.... délután tali L.-lel... tisztára ki van akadva, hogy tagnap találkoztam Á.-val..... hát ha ennyire butus volt, hogy a főzőversenyt választotta, akkor megérdemli... szerintem.... mondjuk az a baj, hogy fel sem merül benne, hogy ő is tehet arról, hogy mással töltöttem az időmet. Igaz cseppet se bánom, hogy így történt. Jobban éreztem magam így a csajokkal, meg Á.-val. Remélem, azért nem nagyon lesz morci.. mert ahhoz nincs kedvem.... Kimerítőek a pasik. Na jó, szerintem még egy kicsit szakdogázok, aztán megyek készülődők L.-hez...... Remélem kicsit eláll az eső, vagy legalábbis nem fog jobban esni, míg odaérek.. na meg a holnapi kinti programhoz se jönne jól.....

reggel nehezen indult... másfél órát töltöttem plusz az ágyban, mert megbetegedtem... ennek ellenére bementem dolgozni, hogy azért néha lássanak aztán persze voltam suliban is.. a hastáncot ma este kihagyom, mert még mindig nem érzem elég jól magam, alig várom, hogy lefeküdhessek aludni....

Napközben sokat bánkódtam a Á. dolog miatt, sőt délután elég ideges voltam emiatt... jajjjjjjjjj miért kellett idáig jutni? A tegnap esti levelezés meg beszélgetés elég gáz volt nem akartam és nem akarom bántani és hiába nem hiszi el, tudom, hogy miylen rossz neki, de most ez ellen nem tusok tenni...  

L. aranyos volt ma többször is. Ennek örülök.. Asszem mára ennyi, mert tényelg minél hamarabb ágyban akarok lenni....

Hétfőn nyolckor kelés... így kezdődőött a nap.. megint győzködnöm kellett magam, hogy felkeljek, mostanában egyfolytában csak aludnék...

Munka. ahol persze már az első percekben sikerült magam kellemetlen helyzetbe hoznom na nem baj, csak hozom a formámat lassan már meg sem lepődöm az ilyeneken A suliba éppenhogy átértem.. Á. ma tényleg nem szólt hozzám... igazán nem értem ezt a viselkedést.. tegnap még ölelget, ma meg már hozzám se szól... fura... na meg az is fura, hogy tegnap miután feltöltöttem a képeket, szinte rögtön írt, hogy látta őket... eddig hiányzott, de ma nagyon kiábrándított.. az a felszólalása előadáson egyáltalán nem volt odavaló és szerintem elég gáz volt, nagyon nem vette a tanár. Na remélem azért nem jegyezte ezt meg neki... nem igazán értettem ennek a kijelentésének a poénját, de a többiek sem... Aztán délután meg az a direkt nem néz rám és dierkt mással beszél még olyannal is akivel nem szokot, az elég átlátszó volt, inkább no comment, utána meg amikor köszönt nem tudom, hogy miért nézett úgy és hogy mit várt, főleg úgy, hogy addig rám se bagózott. Nagyon nem értem. Azt se értem, hogy miért lóg a suliból... ma volt az egyetlen olyan nap, hogy úgy gondoltam, hogy jó, hogy nem vagyok vele. Pedig eddig csak arra gondoltam, hogy mennyire jó... :( Jajjjjjjjj... :( Ma olyan viselkedéseket mutatott, amelyek teljesen kiábrándítottak... nem értem.... Persze ez nem azt jelenti, hogy L.-hez közelebb lennék.. mondjuk ma reggel aranyos volt, mert mondta, hogy reggelizzünk együtt.

A délután hamar eltelt... voltunk B.-vel, M-val és K-val shoppingolni, ilyen bőrhatású leggingset akartunk nézni, de nem találtunk, de legalább nem vettünk semmit, mint szokás szerint ha nem találjuk meg a kiálasztott darabot. Az este punnyadós.. igazából el kellene olvasnom holnapra azt a három novellát.....  megyek is olvasni....

Pénteken a hazamenetel előtt eléggé összevesztem vele... :S Jobb em is beszélni róla... ráadásul szombaton meg vasárnap se volt velem valami kedves. Ma próbálkozik..és ennek örülök... Tegnap beszéltem Á.-val.... ha mellette vagyok, akkormég mindig agy hatással van rám, de legalább nem emésztem magam miatta fél napokat. Ha mellette vagy, akkok elkap valami hihetetlen bódulat... fra... Igazából most úgy érzem, hogy legikább egyedül kellene lennem, de ezen persze megint mindketten kiakadnának. :S Utálom, hogy mindig mindenkinek meg kell felelnem... mondjuk ebbe az is belejátszik, hogy elég nagy a megfelellési kényszerem... Most csak ennyi.. kavargás van bennem.. nem tudom tisztán leírni a gondolataimat.. ráadásul napok óta fáj a fejem....

Sikerül egy kicsit tanulni, voltam nagyizni is, de igazából jobban kellene haladnom a tanulással...

na nem baj.. úgyis egész nap alvajáró vagyok...

este buli remélem addigra felkelek

egész nap nap elvás punnyadás van.. már jó lenni kimozdulni ebből....

Nagyon sokat gondolok rá.... pedig nem kéne.... de hát nem is beszél velem...

Ma nincs suli, se munka.. kellene haladni a szakdolgozatommal... de annyira demotivált vagyok.. pedig tetszik a téma is, tanulni is imádok, de már napok óta csak pihennék, mert nagyon fáradt vagyok. Ma aludtam végre fél10-ig, de semmi látszatja.. szinte egyfolytában alszok el.... közben meg furdall a lelkiismeret, hogy mostmár igazán haladni kellene...

Most, hogy egyedül vagyok a szobában így sincs kedvem tanulni, ráadásul nagyon hiányzik Á. Nem értem miért nem L. hiányzik... annyira szörnyű ez az egész.. a katyvasz nem rendeződik... Legszívesebben most beszélgetnék egy hatalmasat Á.-val és aludnék egyet a melkasán.. az mindig olyan jó volt.... na de mindegy már.. így döntttem.. aztán még jól is elsülhet... sokszor jól érzem magam így is, csak ne lenne ez az állandó enregiátlan állapot... fel kellene magam prögetni, de már a koffein se hat. Na megpróbálok nekiállni olvasni, tanulni, mert ha így haladok, akkor soha nem lesz készen a szakdolgozatom....

Ma voltam az OSZK-ban a Látjátok feleim nyelvemlékes kiállításon. A kiállítás három teremnyi anyagot foglal magában. Az első teremben leginkább szórványemlékek láthatók mint például az 1055-ös I. Andráshoz köthető Tihanyi alapítólevél nevezetes "feheruuaru rea meneh hodu utu rea" részletével. De láthattuk az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti Beszéd és Könyörgés részleteit is. A második terem kolostor szerűen van kialakítva, ahol középen a Müncheni-, a Bécsi- és az Apor-kódex található. A terem egyik oldalán a domonkos-rendi apácák kódexei láthatók Ráskay Lea Margit legendájával, a másik oldalon pedig a klarissza rendi apácák kódexei tekinthetők meg. Az utolsó teremben olyan érdekes nyelvemlékeket láthatunk, mint a Soproni virágének, az Érdy- vagy a Festetics-kódex. A kiállítás érdekessége, hogy ezek a kódexek Európa több országából érkeztek és még soha nem voltak így együtt kiállítva. A kiállítást különféle műtárgyak színesítik. Szerintem érdemes megnézni nem csupán az irodalom  és nyelvézset iránt érdeklődőknek, hanem a művészet és zenetörténészeknek is, hoszen a kódexek tartalmaznak korai rajzokat és kottákat is.

A várban rengetegszer eszembe jutott Á. .. sokmindennel kapcsolatban.. pl. a pezsgőzés, akkor a tanáros vár bejárás, a tűzijáték... arra gondoltam, hogy bárcsak ott lenne... Arra gondoltam, hogy annyira jó volt mellette, mert több ilyen helyre is elmentünk... nagyon tud néha hiányozni...

Aztán voltam munkában.. A munka is jó volt... végig érezni lehetett a jácint illatot. Imádom a jácint illatot, most minden vágyam, hogy legyen egy jácintom. Na meg ettem retkes mazsolás csokis, valamint narancsos sütőökös muffint. Az első nagyon ízlett, de a másik sem volt rossz. Szerencsére a suli hamarabb véget ért mint tervezve volt, így hamarabb tudtam találkozni L.-lel. Nagyon aranyos, de néha ki tud borítani pl. az olyanokkal, hogy befesteti feketére a haját... Nem értem, hogy miért viselek el neki több mindent, meg miért tezsek érte több mindent, mint Á-ért. Á. jobban megérdemelné. Jajjjjjjjjj.. na mindegy...

Este meg voltam hastáncon nagyon jó volt most most sokkal ügyesebb voltam, mint a múltkor

Egész nap nagyon fáradt vagyok, remélem, hogy végre kialudhatom magam holnap. Ez is hosszú és eseményteli nap volt. 

 a mai nap... elfáradós, Á-val izgalmas élményes, de többet nem beszélős, lélekfájós, testileg furás kimerülős, érdekes érzéses, kavargós, szép lilaruhás és nemtudomos....

Egész egyszerűen nem hiszem el, hogy ma egész nap rá gondoltam... annyira gonosznak érzem magam és annyira fáj, hogy fájdalmat kell, hogy okozzak neki... Titkon egész nap reméletem, hogy összefutok vele, de ez nem történt meg, pedig annyira szerettem volna látni... egész nap ezerrel vert a szívem, ideges voltam és alig bírtam enni.. valahogy nem volt kedvem semmihez....

A munka jó volt, de most eléggé beleöltem magam, csakhogy gondolkozni ne keljen, mégis csak gondolkoztam és gondolkoztam, miközben persze marcangoltam magam.. hm.... olyan gondolaim voltak, hogy bárcsak egyszer csak megjelenne, aztán továbbgondolva rájöttem, hogy igen és akkor mi lenne? attól még ugyanez a helyzet lenne és én ugyanúgy nem tudnám ezt kezelni, mert képtelen vagyok rá, pedig egyfolytában gondolkozok, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy ne bántsak meg senkit. Eredmény persze nincs, de már agyonstresszeltem magam...

A mai napban az volt legalább a jó, hogy végre rengeteg dolgot elintéztem.. asszem végre rendesen megvan minden tárgyam, minden annyi kreditet ér, amennyit kell és még a papírokat is sikerült beszereznem a munkához. Szóval hasznos nap volt. Sőt végre sikerült beszélnem A.-val is és tök jót beszélgettünk. Bár szinte egész nap ott volt bennem mégis az a kellmetlen, mindjárt meghalok érzés, amit Á. miatt érzek. Tulajdonképpen nem miatta van, hanem miattam, mert idióta vagyok.

Este még nagyimmal is sikerült összefutnom és akkor megláttam.. akkorát dobbant a szívem... de miért? olyan jó lett volna tudni, hogy hogy van, de nem volt rá alkalmam..... Aztán találkoztam L.-lel este.. látta rajtam, hogy nem vagyok a toppon és ezért elvitt forrócsokizni, ráadásul miattam kihagyott egy gyűlést.. ennek nagyon örültem, mert már rég nem tett értem ilyet. Azért csak képesek az emberek változni.  Szóval ez az esti dolog néileg boldoggá tett, akkor akkor is megmaradt bennem az a rossz érzés, amivel nem tudok mit kezdeni Félek, hogy így marad, mert nem tudom, hogy hogyan kezeljem....

Azon gondolkoztam még ma, hogy valamikor kisebb álmokat kell megálmodnunk ahhoz, hogy elérhessük az álmainkat... sok ember túl nagyokat álmodik és aztán csalódik, hogy nem sikerült elérnie.. viszont, ha kisebbeket álmodunk, akkor nagyobb az esélyünk az álom elérésére... mégis szeretünk nagyobbat álmodni és inkább csalódunk és csalódunk nagyon sokszor... azt hiszem kezdek, sőt papírok szerint már le is mondtam egy álomról, felcseréltem egy könnyebben elérhető álomra...Vajon hány álomról kell még lemondanom? És elérem egyáltalán a kis álmaimat? Megfogalmaztam én egyáltalán az álmaimat? Nagyon sokat igen, de vannak még lényegesek, amelyeket még nem... ezzel is kellene foglalkozni....

Titkoban közben reménykedek, hogy ír.. miért és mit? azt nem tudom... egyre idiótább vagyok.... de ez majd csak változik.

Tegnap este kapam tőle egy levelet, meg egy smst is, igaz az utóbbit csak reggel olvastam... mióta mgkaptam azóta egyáltalán nem tudok nyugodni.. jó lenne, ha nem lenne ennyie fontos nekem és ha nem éreném ennyire a fájdalmát. Akármit is mondana nem tudnék rá haragudni, hiszen igaza van, itt én vagyok az, aki nem normális. A levél óta ezerrel ver  a szívem és minden pillanatban úgy érzem, hogy mindjárt összeesek. :( Miért kell bántanom? Miért nincs egy olyan megoldás, amiben senkinek nem okozok fájdalmat? Mindkettőt nagyon szeretem, de egyiket sem eléggé.Vagy őt eléggé és ezért fáj ez a levél és ez a helyzet ennyire? Nagyon szeretem és mégse látom az utat. Azt hiszem kezd rámtörni a depresszió... valamit változtatni kell.. de mit és hogyan? miért nincs valami útmutatás? vagy van csak nem veszem észre? Én csak az szeretném, hogy mindenki boldog legyen és hogy senkinek se okozzak fájdalmat... 

A mélységből nem szöknek elő csilingelő szavak.

A szomorúság bús fátyola eltakar.

Ezt te mától nem láthatod,

mert arcomra mosolyt rajzolok.

Álarc mögött haldoklik a lelkem,

álarc mögött nem felel nekem.

Megcsaltam a lelkemet,

hazug szóval hitegettem.

Elmerült a sötét mélyben,

választ már hiába kérek.

Vége lett több történetnek

és én nem éltem át a mesémet.

Elvesztettem önmagamat,

saját agam csapdába csaltam.

Istenem, segíts nekem,

nem taláom az utat, eltévedtem,

túl sok mindent elvesztettem.

Szeretném visszanyerni boldog lelkemet,

s nem okozni fájdalmat annak, akit szeretek.