Húú  tegnap ez a beköltözés. Azért felhúztam magam azon, hogy eltűntek a bútoraink, valamint vannak újak és egy csomót kellett rendezkedni meg pakolni, hogy legalább hasonlóan nézzen ki a szoba. :S Leszedték az óvodás falunkat és a pillangóinkat is. :( Nem értem, hogy két hónapot miért nem bírtak ki úgy ahogyan volt. :S Na meg azt se értem, hogy mi vezérel arra valakit, hogy pl. egy asztalt kirakjon a szobából. Úgy kellet asztalt szereznem a barátnőmnek, mert ő csak később költözik. Ráadásul a szobabeosztás is meglett kavarva, mert egy új lány helyett az egyik szobatársam egyik szaktársát kaptuk és az az igazság, hogy nem nagyon kedveljük, legalábbis az a szobatársam, aki a szaktársa. Nem utálja, csak nem akarja, hogy a nap 24 órájában együtt legyenek. Na meg vannak más dolgok is, de ez hosszú.


Aztán délután voltam a szünetes barátommal Gospel koncerten. :) Annyira de annyira jó volt! :) Persze volt más műfaj is, pl a kárpátaljai credo számai is nagyon tetszettek. Most voltam életemben először gospelkoncerten, de nagyon nagyon tetszett. Mondjuk kicsit nekem fura, hogy Isten így meg úgy, de magáért az előadásokért mentem el, mert azok viszont nagyon jók voltak. Hűű egész furcsa élményben volt részem. Az elején volt közös imádkozás és amikor összekulcsoltam a kezemet, a mellettem álló lány megfogta a kezem. Egy nagyon hosszú kézösszekulcsolós láncot alkottunk. Ez nagyon érdekes élmény volt nekem. Nagyon jók voltak a kórusok, szóval szerintem majd jövőre is elmegyek, mert egyszerűen fabntasztikus volt! :) Az utóbbi pár napban egyébként annyira jól érzem magam vele!!!! Szerintem érdemes újra megpróbálnom vele, mert most nem lesz ott az ex, aki mindig befolyásol. Na meg úgy gondolom, hogy még soha senki nem szeretett ennyire( na jó, talán az ex az elején). Ráadásul ez a mostaninál tartós is. Ugyanolyan figyelmes és kedves velem, mint amikor még csak udvarolt. Hát majd meglátom mi lesz vele, de most úgy gondolom, hogy mellette boldog tudnék lenni. :)

Már nem lesz az exxel semmi. Úgy kiborított.....

Csütörtökön találkoztam az exemmel, nagyon rossz volt. Alapból fél órát késett, mivel okmányirodában volt. Aztán megint elkezdte ezt a mailes dolgot, hogy nem hiszi el, hogy nem én voltam és hogy minden jel arra mutat hogy én tettem. :S Ráadásul nem tudom meséltem e, hogy kaptam tőle egyszer egy emailt, amit elvileg nem is ő küldött. Mondta, hogy mutassam meg a mailt, hogy bizonyítsam, hogy ártatlan vagyok.
Engem ez teljesen felbosszantott, mivel szerintem nem ennyin kell, hogy múljon a bizalom. Ráadásul nem akartam, hogy lássa a jelszavam, valamint azt, hogy mikor kivel levelezem. Szóval ez nagyon rosszul esett, hogy én bizonyítsam az ártatlanságomat. :( Kb olyan volt mint az inkvizíció. :( Meg olyanokat mondott, hogy nekem van indítékom és lehetőségem is, hogy ezeket megtegyem. :S Nem értem miért kell kikészítenie. Azt mondta, hogy mivel nem mutattam meg, hogy soha többet nem akar látni. Mondtam neki, hogy ez érzelmi zsarolás. Azt mondta nekem, hogy rossz és alattomos ember vagyok. :( Nem értem, hogy hogy mondthat ilyet. :( Na meg én nem akartam már vele vitatkozni az utolsó alkalommal, erre magkaptam, hogy nekem semmi vitakészségem nincs és nem tudok érvelni. Szerinte, hogy nem érvelek azt jelenti, hogy mindennel egyetértek, amit ő mond. :S Mondtam neki, hogy ez nem így van, csakhogy nem akarok veszekedni. De ez nem tetszett neki. :S Visszaadtam neki az összes cuccot, a telefont is. Elég rossz volt és kellemetlen, sőt talán viharos is ez az egész. Nem bízik bennem egy olyan dolog miatt, amiről nem is tudja, hogy én tettem e. :( Azt mondja, hogy megváltoztam, pedig én szerintem még jobban megmaradtam, olyannak, mint amilyennek sokan megismertek, nemúgy, mint ő. Az is felbosszantott, hogy azt mondta, hogy a barátnője, az olyan, mint én, amikor megismert. :S Mondtam neki, hogy szeretem és hogy ezzel ő veszít többet, nem én. Egyáltalán nem értékelte, amit mondtam, azt mondta, hogy mostanában úgy viselkedek, mint egy őrült. :( Szóval elég sokat bántott. Végül abban egyeztünk meg, hogy fél évig egyáltalán nem találkozunk. Fél év után pedig majd ott és ugyanakkor. Szerintem ez az egyetlen megoldás, hogy újra legalább barátok lehessünk. Az a furcsa, hogy erre azt mondta, hogy én ezt csak azért csinálonm, hogy nekem ne keljen azt átélnem a csaj miatt, amit ő átélt a barátom miatt, akivel most szünetben vagyok. :S Az a baj, hogy ha ő nem kavar állandóan és nem mondogat mindent állandóan, amikor az új barátommal voltam, akkor lehet, hogy már rég boldog lennék mellette, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre én nem fogom ugyanezt csinálni, amit ő, mert úgy éreztem, hogy ez sem volt tőle fer. Én mondtam neki, hogy én nem tudok úgy gondolkodni, mint ő, hogy ha szeretek valakit és az a valaki talál jobbat, akkor annak örülök. Ha valakit szeretek és elvileg ő is, akkor nem keresen mást, hanem tegyen engem boldoggá és én is őt. Erre azt mondta, hogy önző és gonosz vagyok. A végén viszont én voltam gonosz, mert megmondtam neki, hogy én nem kívánom, hogy boldog legyen. Nagyon sokat bántott és én tényleg csak ennyivel bántottam.

Eztuán eléggé ki voltam készülve, nagyon rosszul voltam, azt hittem összeesek. Délután átjött hozzám a barátom, akivel sünetben vagyok, hogy ne érezzem magam olyan rosszul. Nagyon aranyos volt. Hozott két liter fagyit, na meg tejszínhabot hozzá, mind meg is ettük. Na meg hozott olyan új sztracsatellás krémtúrót és joghurtot, meg raffaellót is. Eghész délután beszélgetett, evett velem és próbált felvidítani mindeféle módon. Azt hiszem ő a leghatalmasabb szívű pasi, akit ismerek. Szóval egyidő után már nem voltam annyira rosszul. Nagyon hálás vagyok neki. Jó lenne teljes szívből egy ilyen férfit szeretni....